birkaság, dörzsöltség, konformitás és magyarok egymás közt

vigyázat! ez az írás nyomokban indulatokat, egyéni véleményt, általánosítást és rendszerkritikát is tartalmazhat.

e blognak köszönhetően sokszor kapok olvasói levelet, amiért nagyon hálás vagyok. részben azért is indítottam el az egészet, mert mielőtt svédországba jöttünk volna nem nagyon találtam a saját szájízemnek megfelelőt az országgal és a költözéssel kapcsolatban (a jelenlévők persze mindig kívételek – lásd a jobb oldalon picit lejjebb a blogroll-t).

mém

nyilván számos különböző oka van annak, ha egy magyar külföldre költözik, s ezeket az okokat egyre intenzívebben tárgyalják az internetek, ahogy lassan már mindenki észreveszi, hogy szinte egyetlen épkézláp pincér/doktor/akármi sem maradt a városban. nekem erről megvan a saját elméletem, de próbálok nem ítélkezni az olvasói leveleket írók fölött és egyszerűen örülök annak, hogy valakinek tudok adni egy kis reményt, tanácsot, bíztatást, a példámmal perspektívát.

a minap viszont kaptam egy olyat, hogy nem hittem a szememnek. azt hiszem nem lenne etikus idemásolni egy privát levelet engedély nélkül, de talán a tartalmát összefoglalhatom az én olvasatomban:

egyszer írtál már arról, hogy hogyan pótoltátok a lelopott rendszámotokat stockholmban, úgyhogy légyszíves segíts nekünk a külföldön használt svéd rendszámú autó(nk???) hiányzó papírjainak beszerzésében, mert a tulajdonos, aki erre jogosult nem elérhető – mindezt némi bizonytalan esetleges anyagi javadalmazás fejében.

ezt így igazából nem tudom feldolgozni. ha a levél írója a kommentben bővebben is kifejti, akkor talán – remélem – rávilágít a félreértésem hátterére, de nagy valószínűséggel itt valami jogszerűtlenség lesz a dologban.

milyen sűrűn megy a vita arról, hogy a magyarok segítenek-e egymásnak külföldön, és ha igen, akkor miért nem? a közvélemény megoszlik ebben a fontos kérdésben, de nagyrészt arról szólnak a történetek, hogy hogyan húzzák le, verik át egymást honfitársaink.

nem csodálom, hogy ha kialakul egy olyan hozzáállás, hogy inkább kerüljük a magyar testvéreinket külföldön. az általam itt bemutatott kérés is ezt a bizalmatlanságot erősíti, de van egy általánosabb probléma is amit felvet és most erről szeretnék néhány szót ejteni vitaindító jelleggel.

otthon nemzeti sport a szabályok be nem tartása. inkább azt mondonám, hogy mindenki rá van erre kényszerülve, mert maguk a szabályok olyan szellemben vannak megalkotva, hogy képtelenség legyen őket betartani. ez szerintem egy rendszerszintű árulás az adófizető (és nem fizető) állampolgárokkal és más magyarországon élőkkel szemben, melynek lényege, hogy ezáltal mindenkit/bárkit sakkban lehessen tartani. ez segít fenntartani a félelmet az egyén szintjén, a szorongást a hatalomtól, az államigazgatási szervektől, akik mindig és bármikor találhatnak valami szabálytalanságot nálunk, hiszen a szabályok ésszerűtlenek, életszerűtlenek és érthetetlen módon vannak megfogalmazva.

most komolyan? de tényleg?

ennek tükrében duplán cinikus és emblematikus a kormány plaktája, amely a hazánkba érkezőket a törvények betartására buzdítja. és mi van velünk magyarokkal? itthon és főleg külföldön? mi vagyunk a nagyonokos, nagyondörzsölt magyarok a sok nobel díjjal, akik kimegyünk és hülyére vesszük a németeket/svédeket/angolokat bárkiket, aki nekünk lehetőséget adnak beilleszkedni és egy egészen más társadalmi rendszerben boldogulni, ha mi is a hasznukra vagyunk? erre aztán igazán büszkék lehetünk, és böföghetünk egyett az 500,- forintos sörtől a pesti bulinegyedben miután elmeséljük betyáros sztorinkat a még itthon élő spanjainknak.

mer’ például a hülye svéd kialakított egy olyan totalitárius rendszert, ahol az egyén nem függ senkitől kivéve magától a rendszertől, ami arra épül, hogy az ésszerű ám szigorú szabályokat mindenki betartja és elvárja a többi játékostól is ezt. ha valaki mégsem, akkor azt megbüntetik bárkinek a fia borja. ha a szabály nem tartható, mert a románok pl. könnyen ki tudják játszani, akkor a hozzá értőkkel leülnek és új szabályt alkotnak a probléma megoldása érdekében.

a szabályok követése magyar szemmel egy birka nép sajátja. ebben is mennyivel felsőbbrendűek vagyunk mi magyarok a világ többi részénél!

én viszont ettől szeretnék távol kerülni. engem ez a folyamatos kelet európai okosba megoldás, ügyeskedés fáraszt, lealjasít és lezülleszt. úgy érzem, hogy élhető számomra az a megállapodás, hogy betartom a szabályokat, befizetem a nagyon magas adót és cserébe az lehetek, aki akarok lenni, nem vagyok rákényszerítve semmire. nem kell kuncsorognom az ügyintéző jóindulatáért, nem kell borítékba pénzt raknom, hogy engem legalább normálisan lásson el az orvos meg a nővér, nem úgy, mint a többieket, akik  egyébként szintén megtömték a zsebüket a munkaidőben, állami intézményben maszekoló főorvos úrnak.

ezért sem tudok az ilyen olvasói megkeresésekre érdemben válaszolni.

rengeteg energia szabadul fel, ha ezekkel nem kell napi szinten foglalkozni. azt a sok energiát viszont hasznos dolgokra is lehet fordítani, mint például a problémák megbeszélése, konszenzus keresés, civil aktivitás, tanulás vagy e bejegyzés megírása. mármint remélem ez hasznos volt nem csak nekem, de neked is…