krízis és háború svédországban – mennyire valós a veszély?

az orosz propagandagépezet csecséből táplálkozó magyar sajtó már sokat írt a hírhedt brossúráról, amit tegnap végre mi is megkaptunk.

a hír igaz, a kormány 1961 után, a második hidegháború örömére újabb tájékoztató füzetet küldött az összes svéd háztartásba. a kiadvány hasznos információkat tartalmaz egy esteleges vészhelyzetre való felkészülés elősegítése érdekében. egyből az elején szó esik a kamu hírekről és az ellenséges propagandáról. tippeket adnak, hogyan ne dőljünk be az álhíreknek.

a második fejezet

Hírdetés

birkaság, dörzsöltség, konformitás és magyarok egymás közt

vigyázat! ez az írás nyomokban indulatokat, egyéni véleményt, általánosítást és rendszerkritikát is tartalmazhat.

e blognak köszönhetően sokszor kapok olvasói levelet, amiért nagyon hálás vagyok. részben azért is indítottam el az egészet, mert mielőtt svédországba jöttünk volna nem nagyon találtam a saját szájízemnek megfelelőt az országgal és a költözéssel kapcsolatban (a jelenlévők persze mindig kívételek – lásd a jobb oldalon picit lejjebb a blogroll-t).

mém

nyilván számos különböző oka van annak, ha egy magyar külföldre költözik, s ezeket az okokat egyre intenzívebben tárgyalják az internetek, ahogy lassan már mindenki észreveszi, hogy szinte egyetlen épkézláp pincér/doktor/akármi sem maradt a városban. nekem erről megvan a saját elméletem, de próbálok nem ítélkezni az olvasói leveleket írók fölött és egyszerűen örülök annak, hogy valakinek tudok adni egy kis reményt, tanácsot, bíztatást, a példámmal perspektívát.

a minap viszont kaptam egy olyat, hogy nem hittem a szememnek.

val 2014 – újra első választó lettem

a svédek egyik legfőbb jellemzője a paraktikusság. a parlamenti és az önkormányzati választások is ennek szellemében vannak megszervezve, miszerint minden 4. évben szeptember 2. hétvégéjén tartják egyszerre az összeset.

nem kell ecsetelnem, hogy ezzel mennyi pénzt és energiát lehet megspórolni, mind a kampány, mind a választópolgárok tűrőképességének tesztelése tekintetében, miközben maga a lebonyolítás is a lehető leginkább költségkímélő.

a szavazati jogosultság korlátozott a nem állampolgárok részére

egyébként eléggé meglepődtem, hogy

ajánlanád-e magyarországot egy afro-svédnek?

sokszor megkérdezik tőlem a svédek, hogy tulajdonképpen mi is történik magyarországon a szélsőjobboldallal meg a kormánnyal? itt a kirakat-tolerancia mekkájában rendszeresen foglalkoznak velünk a médiákokban. múltkor nagy port kavart az itteni jobbikos (SD) képviselő nyilatkozata, melyben méltatta a magyar kormány kultúrpolitikáját és kijelentette, hogy kormányra kerülésük esetén mindenképpen ők is nemzeti gúnyába öltöztetik a kultúrát.

én minden ilyen beszélgetésnél kissé pironkodok és próbálom történelmi valamint gazdasági perspektívába helyezni a történetet, miközben személyes példámmal is igyekszem a magyar országimázst fényezni.

viszont tegnap egy elég érdekes és konkrét kérdést kaptam, amire