a lányunk 8 éves és mostanában lépett be a kiskamasz korba. vannak hajmeresztő vadhajtások, de alapvetően nagyon élvezem ezt az időszakot, mert kezd egyre jobban kirajzolódni az egyénisége. sokmindenben ő maga kér önállóságot, és ezt mi igyekszünk ésszerű keretek között megadni neki.
már jó ideje egyedül választja ki reggel suli előtt a ruházatát. a minap éppen valami új kombinációval kísérletezett. kiterítette a földre a szettet és megkérdezte, mi a véleményem?

egyrészt nagyon örültem, hogy a magyar feliratos pólót fogja felvenni, ami nekem érzelmileg sokat jelent. másrészt tetszett az egyedi kombó, így azt találtam mondani, hogy:
-egyszerre csajos és vagány, nagyon jó szerintem
-de papa, nincs olyan, hogy egy ruha csak lányoknak való! – világosított fel a 21. századi svéd liberális fővárosban cseperedő gyermekem.
-OK, de hogy állna szerinted ez a nagyon durván színes virágmintás leggings egy fiún? – érdeklődtem.
-hát vannak olyan fiúk, akik lányok szeretnének lenni, mint például a G……, ő hordaná. – emlegette fel egy volt ovis társát, aki fiú létére 100% csajként tolta (haj, öltözet, minden)
-de hogy állna ez rajtam, mondjuk? – feszítettem tovább a húrt.
-neked nem állna jól – állapította meg és ezzel lezárult a téma.
bezzeg a podcast!