túl sok stressz? túl nagy tempó? nincs időd a szeretteidre? munkahelyi őrület? életközepi válság? karrier váltás? kiégés? pánikroham? értelmetlen meló? érzéketlen főnök? tanácstalanság? hogyan tovább?
az embertelen munkahelyek és a fogyasztói társadalom nem szűnő nyomása egyre komolyabb mentális problémákat okoznak. ezeket ráadásul mindenki igyekszik eltitkolni, mert félünk a stigmától.
a megoldás első lépése az, hogy elismerjük a probléma létezését, és elkezdünk nyíltan beszélni a mentális egészség fontosságáról – őszintén, tabuk nélkül.
minden válságban ott rejlik egy új kezdet és a fejlődés lehetősége.
vendégeim élettörténete inpirációt adhat neked is a változtatásra. hogyan tudunk a legjobban kiteljesedni? hallgasd a podcastot és fogalmazd meg a saját válaszodat!
sima péntek este van, fredagsmys, családi tehetségkutató műsor nézés a 10 évessel.
az egyik versenyző egy 50 körüli norvég nő, aki a svéd párhuzamos parkolási verseny bajnoka. kiderül, hogy a 4 fős zsűriből hármuknak egyáltalán nincs is jogsija. semmi para, haladunk tovább.
a következő fellépő egy thai bevándorló srác, aki a svéd pasijával érkezett a felvételre, aki cukin drukkol neki végig a kulisszában, miközben ő a nevetségesség határán kb. karaokezik. a zsűritől kap négy nemet, kiesik, de közben megköszönik a fellépést és bátorítják, hogy tök jól énekelt el egy svéd slágert, amivel megtöltötte a hallgatóság szívét kellemes érzésekkel.
később jön valami lenyűgözőbb produkció is, de abból csak az maradt meg, hogy az egyik celeb zsűritag főműsoridőben eme jelzőket használja az értékeléskor: “fucking jävla bra” – ami hevenyészett fordításomban annyit tesz: kibaszott, kurva jó.
itt tartunk 2022-ben svédországban. magyar tévét már rég nem merek/bírok nézni, pedig attól biztosan épülhetnék én is meg a gyerek is, tanulhatnánk a normalitásról…
ebben a három epizódban elmesélem, hogy micsoda őrültségeken mentem keresztül 1996-97-ben kibbutz hazorea-n, izrael északi részén. szem nem marad szárazon…
hazorea, 3-as szoba és az installációm: agyvihar (vegyes technika, 2000 bitcoin)
a bezzeg a svédek podcastot, ami a stockholmba költözésemet dolgozza fel – a fenti extra epizódok kivételével – pedig itt hallgathatod:
egy szép kedd délután – a covidos, eleve home office-os éjlet kellős közepén – megszűnt létezni a wifi és a tv adás egyszerre a lakásunkban (bérleményünkben).
mivel a telefonos ügyfélszolgálat 9-17h idősávban üzemel – kellemes svéd életstílust és work-life balancot biztosítva a dolgozóknak – csak másnap reggel tudtam felhíni őket.
reggel 9-kor mázlim volt, a gép szerint csak ketten voltak előttem a virtuális sorban. az ügyintéző kikérezett az ügyemről, majd továbbkapcsolt a technikai szupport ügyosztályra. legalábbis ez volt a szándék, de a kapcsolás közben megszakadt a hívás. ok. újra tárcsáztam. már 32. voltam a sorban, visszahívást kértem. fél óra múlva meg is történt, gotot10, előről elmeséltem a kínom, ismét továbbkapcsoltak. a második nő a megfelelő helyen elkezdte felvenni az adataim, majd megszakadt a vonal.
nem voltam ideges, csak nagyon. jött már tízkor a kliensem ezért ebédszünetben próbálkoztam harmadjára. sikeresen. mint egy videojátékban ismét teljesítettem a korábban elbukott szinteket, majd a kedves technikus hölggyel a vonalban kinyomoztuk, hogy a lakásunkban lévő LAN elosztó nem kap áramot vagy meghalt. ticketet nyitott és magától felajánlott 50GB ingyen mobilnetet, hogy tudjak élni. mivel a hibás hardware nem az ő készülékük felsejlett egy kafkai szopás, amint még 8 szolgáltatót végig kell hívnom, mire megvan a felelős és a megoldó ember. ehhez képest a csaj megnyugtatott, hogy ez egy egykapus ügyintézés, majd ők mindenről gondoskodnak.
nagy volt a megkönnyebbülés a részemről, viccelődtem is vele, hogy én kelet-európából jövök, úgyhogy nem vagyok ehhez az ügymenethez szokva. (elég optimista/naiv voltam a történet ezen pontján)
szerintem nem kell elmagyarázni, hogy 2020-ban, itthonról neten dolgozva, chrome castingolva, netflixelve, disneyplusszolva, minitini gyerekkel olyan a wifi, mint a folyó víz vagy az áram. közmű, létszükséglet.
mondjuk instant megugrott a társasjátékozással és beszélgetéssel töltött órák száma a családban, ami azért pozitívum.
de a 9. napon, az őszi szünet közepén egy 4 napos hosszúhétvégére ráforduva minden wifi- és életjel nélkül már kezdtem morcos lenni.
felhívtam hát ma reggel a stockholmshemet, akiktől béreljük a lakást, hogy hallo, a hardware wtf? nem tudták. megtudták. visszahívtak. mondták, hogy egy harmadik cég a telia a dobozfelelős. oké bazmeg újabb ügyfélszolgálat, újabb hosszú várakozás. a csávókám meg le akart pattintani, hogy menjek vissza az első céghez (a net szolgáltatónkhoz, ami a comviq) és ott érdeklődjek, mert már van nyitott ticket. itt bekeményítettem és közöltem, hogy addig nem tesszük le, amíg el nem intézi. ezután feltett 3 kérdést és megállapította, ogy ez egy tipikus hiba a modemünkkel és új hálózati kábel kell, amit azonnal postára is ad. köszi
utána megint comviq ügyfélszolgálat, hogy kérjek extra ingyen mobilnetet, hogy kihúzzuk a hétvégét amíg megjön a kábel a postával. de náluk éppen rendszerhiba volt, nem tudtak netet adni. délután majd visszahívnak. visszahívtak, adtak ingyen netet és mondták, hogy várjak még egy 4-5 napot, s ha addig sem történik semmi telefonáljak megint. itt már teljesen rezignált voltam csak a szám széle rángatózott kicsit.
még mindig ugyanazon a napon járunk. ebéd után a postaládámban egy levél. csomagom érkezett a postára a teliatól. elszaladtam és meg is jött a reggel elküldött kábel.
otthon konnektorba bedug, led felizzik, wifi beizzik. csoda történt.
mi a tanulság? bízzunk a rendszerben vagy legyünk kelet-európaiak, akik mindig kénytelenek a saját kezükbe venni az ügyeket, ha szeretnének valamit elérni?
amúgy meg hihetetlen, hogy mennyire megszokjuk a komfortos dolgokat. a luxusból hamar hétköznapi lesz. a wifi meg közmű…
Viclondonban S11E67 epizódja ihletett erre az interjúra és Eminek volt kedve.
fogadjátok szeretettel!
—
Send in a voice message: https://anchor.fm/bezzega/message
“A Svédországban élő Bán András eleinte emberkísérletnek tartotta a járvány elleni védekezés helyi módját, de most már úgy látja, még az is kiderülhet, hogy a svéd modell működik jobban. És közben állítja: a világjárvány komoly lehetőség arra, hogy ne térjen vissza a régi életünk.“
Borovitz Tamás interjúja velem a 24.hu-n itt olvasható:
nagy megtiszteltetés ért, amikor meghívtak a Political Capital podcastjébe a svéd helyzetről beszélgetni. sokat változott a véleményem a járvány első két hónapjában. ez most a május közepi helyzetjelentés.
“Karanténpodcastunkban Bán András saját tapasztalatai alapján elmondja, hogyan változtak az idő előrehaladtával a svéd attitűdök: eleinte őrült emberkísérletnek tartották, később egyre jobban értékelték, hogy partnernek tekintik őket. Ezt jól illusztrálja például, hogy bár az iskolákat nem zárták be, sok gyereket nem engedtek a szüleik iskolába, néhány héttel később viszont a legtöbben mégis visszaszivárogtak.
Tömegrendezvényeket nem lehet tartani, de nem kötelező maszkot viselni. Az emberek többsége odafigyel a távolságtartásra, és tiltások nélkül is kerülik a máskor forgalmas helyeket. Bán András szerint egyelőre korai lenne eldönteni, a svéd modell sikeres volt-e vagy kudarcos.
A beszélgetésből kiderül még, hogy mihez hasonlít arrafelé egy úgynevezett no-go zóna, meg az is, hogy mitől Stockholm a világ egyik legszinglibb városa.”
a lányunk 8 éves és mostanában lépett be a kiskamasz korba. vannak hajmeresztő vadhajtások, de alapvetően nagyon élvezem ezt az időszakot, mert kezd egyre jobban kirajzolódni az egyénisége. sokmindenben ő maga kér önállóságot, és ezt mi igyekszünk ésszerű keretek között megadni neki.
már jó ideje egyedül választja ki reggel suli előtt a ruházatát. a minap éppen valami új kombinációval kísérletezett. kiterítette a földre a szettet és megkérdezte, mi a véleményem?
a nem lányos gatya
egyrészt nagyon örültem, hogy a magyar feliratos pólót fogja felvenni, ami nekem érzelmileg sokat jelent. másrészt tetszett az egyedi kombó, így azt találtam mondani, hogy:
-egyszerre csajos és vagány, nagyon jó szerintem
-de papa, nincs olyan, hogy egy ruha csak lányoknak való! – világosított fel a 21. századi svéd liberális fővárosban cseperedő gyermekem.
-OK, de hogy állna szerinted ez a nagyon durván színes virágmintás leggings egy fiún? – érdeklődtem.
-hát vannak olyan fiúk, akik lányok szeretnének lenni, mint például a G……, ő hordaná. – emlegette fel egy volt ovis társát, aki fiú létére 100% csajként tolta (haj, öltözet, minden)
-de hogy állna ez rajtam, mondjuk? – feszítettem tovább a húrt.
-neked nem állna jól – állapította meg és ezzel lezárult a téma.
igen tudjuk, mindent – de tényleg mindent, ami csak egy picit is számít – magyarok találtak fel. ezek a svédek valószínűleg csak véletlenül botlottak bele a dinamit receptjébe (helló, alfred nobel!).
na jó, volt még a svédeknek egy-két jelentéktelen találmánya a világ számára, mint például a cipzár, a nejlonzacskó, a tetrapak meg a bluetooth – csak hogy néhányat említsek a hosszú sorból.
Szabó Vivien pszichológussal beszélgettem a svéd helyzetről, a csorda immunitásról, a tesze-tosza döntéshozatalról, home officeról, szorongásról és karanténról.
a premier után egy héttel az apple podcasts toplista nagyon előkelő helyéről várta a vadiúj bezzeg a svédek!? podcast a folytatást.
apple podcasts – Hungary all podcasts #17
ez a top 20-as helyezés azért fontos, mert így az algoritmus sok új hallgatónak fogja feldobni a podcastot az ajánlóban. ahhoz, hogy ez megtörténjen kérlek iratkozz fel a kedvenc podcast lejátszódon és az apple podcastsban értékelj sok csillaggal meg szép szavakkal! természetesen a legjobb, ha mesélsz róla egy barátodnak.
köszönöm, hogy velem tartasz ezen az életre szóló kalandon. a mai, második epizódban a kultúrsokk elméleti hátteréről lesz szó és végigveszem Hofstede 5 dimenziója alpján, hogy miben és mennyire különbözünk mi magyarok a svédektől.
bezzeg a svédek! 