az első komolyabb kiakadás és kelet-európai a reflexek

a szerző 3 év elégedett stockholmi lét után felháborodik és sűrű anyázások közepette egy tipikus magyar okosságon töri a fejét, ami etikai és morális kérdéseket vet fel.

érdekes megfigyelni magamon, hogy

illetéktelen vásárlás, avagy “a mi autónk”

mindig is imádtam az autókat, és az autózást úgy általában. gyerekként rengeteget utaztam apukám mellett, és hamar ráéreztem annak a korlátlan szabadságnak az ízére, amit egy kocsi birtoklása adta mobilitás tesz lehetővé. anno 17 évesen lehetett kresz-ből vizsgázni, és én úgy időzítettem, hogy a tanfolyamon már túl legyek hamar, így pár nappal a szülinapom után kezdhettem is vezetni.

az első mindig felejthetetlen: TT 05-11, később EOF-172

’92-ben hamarabb volt meg az első autóm, mint a jogosítványom. azóta mindig is volt kocsim.

autóval stockholmban

az otthoni autónkat nem hoztuk ki, úgy döntöttünk, hogy majd veszünk egyet itt. tudtam, hogy erre azért majd várni kell egy ideig, ezért lélekben már jó előre készítettem magam a tömegközlekedés örömeire. amint korábban

Hírdetés