halottnak a kócs: dress code és a személyiság halála a munkahelyen

vasárnap van, holnap hajnalban üzleti útra kelek. a szokásosnál izgatottabb vagyok, mert most nem a prágai irodánkba megyek huszonhetedszerre; picit egzotikusabb az úticél.

holnap este itt fogok ülni és belebámulok a távolba a földközi tenger felett

nagyon szeretek utazni, viszont ezek az üzleti utak túlnyomó részben rendkívül távol állnak attól a kalandtól, amit az ember elképzel álmaiban.

a felfedezés öröme szinte nulla a reptér-hotel-iroda-cégesvacsi bermuda-négyszögben. mivel az ébren töltött idő 90%-át a kollégákkal kell tölteni azt sem mondhatom, hogy új, érdekes arcokkal ismerkedhetek meg az utazásaim során. ráadásul a zsúfolt munkanapoknak köszönhetően az önreflexióra sem jut sok idő – ami általában jól szokott esni, amikor az ember kiszakad a megszokott hétköznapi környezetéből.

most viszont jó dolgok várnak rám. a történtet folytatódik a kocsolom.blog.hu-n – katt az új blogomra! 

 

Hírdetés

a tigris és a majom, valamint az a bizonyos skandináv ragadozómadár

a héten egynapos üzleti útra mentem brüsszelbe. nagyon durvák ezek a látogatások. reggel 4:20-kor keltem (szívós arcok szevasztok! *kacsint, kacsint*), reptérre ki, 2 óra repülés, irodába be, non-stop meeting, ebéd alatt (is) jópofáskodás a kollegákkal, délután 4-kor indulás a reptérre vissza.

legalábbis ez volt a terv, de

teher alatt nő a pálma? egy történet a nagyvállalatok manipulációjáról, a tehetség elnyomásáról és az 5-ös matek dogáról

a héten volt egy érdekes beszélgetésem az egyik kolleganőmmel. mindketten egy projekten dolgozunk már egy éve. többek közt az is közös bennünk, hogy ennek a híres projektnek köszönhetően mindkettőnk eredeti állása a pénzügyi osztályon megszűnt létezni, mivel átköltöztették azokat egy prágai shared service centerbe.

én kifejezetten örültem, hogy végre egy projekten dolgozhatok, mert már teljesen ki voltam ábrándulva a nagyvállalati létből. ez volt az utolsódolog, amit még ki akartam ebben a környezetben próbálni.