fasiszták, gazdasági bevándorók és persze már megint a magyarok, akik a gyerekem mentális tisztaságát veszélyeztetik svédországban

a nagyon hosszú címzett lista után már elég lenne csak annyit írnom indulatból, hogy: “mind húzzatok el az életemből!”

ez viszont pont ugyanolyan hozzáállás lenne, mint az amelyik kiakasztott engem a minap. mivel nem szeretnék zsigeri szinten kezelni fontos társadalmi problémákat ezért kifejtem egy picit bővebben, hogy mi bánt.

törént ugyanis, hogy a gyermekem ovijában egy új helyettesítő pedagógus(?) jött, a gyesen lévő ovóbácsi által az univerzumba ütött tátongó űr betöltse végett. az első napján sikeresen be is mutatkozott nekem amikor délután mentem a leányomért.

éppen az udvaron játszottak a kicsik a homokózóban, nagyüzemi körülmények közt készültek a sütik, fagyik és más finomságok. le is guggoltam, hogy megkóstoljam őket, s ahogy bekapcsolódtam a játékukba éreztem, hogy tőlem pont kellemetlen távolságban megállt egy feltehetően ott dolgozó nő, akit még korábban sosem láttam. gondoltam biztosan nem ismer, és nem tudja, hogy én vagyok a gyerekem apja, s a tüntető jelenlétével akarja védelmezni a gyermekeket az általa szatírnak vélt őszülő fasztól (ez volnék én).

mivel már jól ismerem a svéd konfrontációt mindenképpen elkerülő hozzááláást ezért úgy voltam vele, hogy én nem reagálok, s ezzel kiprovokálom, hogy ő kezdeményezzen, ha bármit is akar.

erre azonban nem került sor, mert a kissé távolabb álló ovónéni – közel-keleti második generációs bevándorló -, akivel jóban vagyunk nem bírta elviselni a furcsa helyzetet és megszólított, hogy képzeljem el, a mellettem álló új nő MAGYAR!

hirtelen nem tudtam igazán örülni az informácinak a korábban kifejtett okok miatt, de persze felálltam, kezet ráztunk s elkezdtünk beszélgetni.

nem tudom, te mennyire utálod az első 5 témát ami rendszerint feljön két külföldön élő magyar találkozásakor, de én nagyon. mindegy, small talk, meg örült, hogy a lányommal tudott napközben magyarul beszélni, próbáltam a legszimpatikusabb arcomat mutatni.

mióta laknak itt (6 éve), hány gyereke van, mit dolgozik a férje (üveges – majdnem bedobtam a poént, hogy akkor az ő gyerekeire nem lehet rászólni, amikor a tv elé állnak), akarunk-e visszaköltözni magyarországra, hol laknak. már csak a konkrét fizetés felőli érdeklődés maradt ki viszont az nem, hogy megemlítse, már nagyon utálnak a külvárosban lakni és szeretnének elköltözni a sok büdös bevándorló miatt. nincs egy darab fehér ember a környékükön(!).

aztán innen a kedélyes csevegésünket át is kötötte a magyarországi tarthatatlan helyzetre, ahol az ún. “menekültek”, akik szerinte inkább csőcselék(ek) micsoda felfordulást okoznak. emiatt nem szívesen költözne vissza, meg persze itt svédben’ sokkal jobbak a fizetések is.

itt már inkább elharaptam a nyelvem és csak hümmögtem, de pár nap inkubálás után szeretném a jegyzőkönyvben rögzíteni a véleményem:

ha valaki/bárki faji alapon kíván megítélni egyes embereket vagy emberek csoportját, akkor én biztosan nem leszek képes még egy picit sem egyetérteni vele.

továbbá minden kedves svédországba gazdasági bevándorolni kívánó honfitársamat szeretném arról tájékoztatni, hogy ez egy hagyományosan baloldali-liberális ország, ahol a helyi jobbik (sd)  sajnálatos előretörése ellenére sem fogja jól érezni magát jobbos nacionalistakánt.

viszont a jelek szerint erre a célre egyre jobban megfelel magyarország:(