a diverzitás nagyjából sokféleséget jelent a szótár szerint. a globális cégeknél a diverzitás a munkaerő tekintetében kívánatos adottság. a globalizált világ ellen háborgók szemében viszont szálka, mára szinte szitokszóvá vált. lásd még:
magyar égre magyar ufo-t!
a diverzitás nekem azt jelenti, hogy sokfélék vagyunk, mindenki mást hoz a közösbe, mindenki a saját hátterének megfelelő értéket tesz az asztalra.
értem én a nemzetközi közgazdaságtan alapelveit. kínában nyilván kifizetődőbb összeszereltetni egy iphone-t, mint az elkényztetetett, túlfizetett nyugaton, ahol örömmel kifizetnek érte majd’ 2 kilót.
hagyma, új-zéland, ötszá’
de tegnap a közértben egy picit megakadtam. hagymát kellett venni – többek közt – és csak egy féle vörös volt, mégpedig import, a közeli (~18 000 km) új-zélandról.
már kezdem megszokni, hogy itt sok élelmiszernek horror ára van magyar viszonlatban, de az ötszáz forintos hagymánál már nem bírtam elviselni a nyomást. összeomlottam, mert még azt is nehezen tudom elképzelni, hogy ebben az esetben a magasabb ár jobb minőséggel párosul.
továbbá felmerült bennem a kérdés, hogy az otthon nagyságrendileg 100 ft/kg áron mért fincsi magyar vöröshagymát miért nem exportálják ide, ahol 5-szörös áron el lehet adni. szerintem marketingileg jobban is hangzik, hogy “makói”.
vagy csak nekem?
bezzeg a svédek! 