gissa bajset – mi a szar ez?!

volt már szó korábban a svédek és a fekália érdekes, mély bár nem túl egészséges kapcsolatáról, de ma újabb adalékot szolgáltatott az svt barnkanalen gyermekcsatorna reggeli műsora.

egy rendszeresen visszatérő blokk, hogy egy fotón mutatnak egy adag szart, majd 3 különböző állatot és a kedves néző gyerkeknek ki kell találniuk, hogy melyik jószág produktuma látható a képernyőn.

ma reggel a lányom azt hitte, hogy tehénszart mutatnak, de én tudtam, hogy gorillaszar az. közben kedélyesen fogyasztotta a reggelijét ovi előtt.

hát így élünk mi…

 

Reklámok

eltávolodva és elidegendve a magyarságtól és az otthoni rögvalóságtól?

bár minden egyes alkalommal úgy utatkozom be, hogy “bandi vagyok budapestről, *magyarországról” a magyarsághoz való viszonyom folyamatosan változik a külföldön tötött évek számának növekedésével.

mi a te különleges képesséed?

mi a te különleges képesséed?

ez nem azt jelenti, hogy nem érzem magam már magyarnak, sőt belül az identitás csak erősödik a hosszú külföldi lét alatt. az más kérdés, hogy a szeretett anyanyelvemen és a súlyos történelmi örökségeken kívül mit jelent még magyarnak lenni? Bővebben…

kognitív disszonancia és a megérkezés

otthonról elköltözni egy másik országba nem könnyű. aki még sosem próbálta, annak a fejében hamis kép élhet erről a témáról. ezt a képet többek közt ez és az ehhez hasonló blogok olvasgatása alakítja ki.

stockholmba költözésem előtt és után is sok svédországban élő magyar blogját olvastam (jobbra lent a blogrollban néhány ajánlat), hogy nekem is legyen valami elképzelésem arról, milyen is itt az éjlet.

aztán persze nagy lendülettel magam is dokumentálni kezdtem a tapasztalataimat a saját, a család, a barátok és a számomra ismeretlen olvasók kedvéért.

a kezdetektől fogva nem fogalmaztam meg világos célkitűzéseket a blog írásával kapcsolatban. csak annyit vártam, hogy majd évek múltán legyen egy napló, amit érdekes lesz visszaolvasni, hogy felidézzem milyen benyomásaim voltak. a másik szándékom az volt, hogy legyen egy olyan blog a stockholmi életről, amilyet szívesen olvastam volna, amikor kijöttem.

ehhez képest majd’ 200 bejegyzés után ki kell jelentenem, hogy leginkább a lelkemben játszódó folyamatok feldolgozásában segített az írás. persze a közérdekű információkal szolgáló bejegyzések olyan praktikus témákat dolgoztak föl, amik megismerése számomra létszükséglet volt a környezettel való ismerkedés korai szakaszában.

nos a kezdeti évek után egyre kevesebb ilyen rácsodálozás várható, miközben tudom, hogy a legtöbb embert nem érdekel egy idegen ember lelki világa túlságosan – főleg nem egy svédországgal foglalkozó tematikus blogon.

de nekem most egy olyan időszak kezdődött az életemben, amikor az új környezettel való ismerkedés és a kognitív disszonanciával vívott küzdelem után végre van lehetőségem befelé fordulni.

egyébként elég beszédes már a blog címe is (bezzeg a svédek!) amit jóval a kiköltözés előtt választottam, hiszen tudtam, hogy nagy döntés született, ami megváltoztatja végérvényesen a családom és jómagam életét. amikor egy szeretett várost és az abban élő családot, barátokat készülsz elhagyni, akkor komoly kihívás megtalálni a harmóniát és a viszonylagos előnyöket az új, választott környezetben. én már a címadással próbáltam elejét venni a kételkedésemnek a döntés helyességét illetően – bár amolyan provokatívan viccesnek szántam a “bezzeg” felütést.

azonban minden vicc félig igaz, mint tudjuk. ráadásul szerencsére ez egyfajta önmagát beteljesítő jóslatnak látszik, mert most úgy érzem, sikerült megvalósítani azokat az egzisztánciális szempontból fontos dolgokat, amiket szerettem volna, hogy egy szebb jövőbe tekinthessünk.

megérkeztem.

eltartott egy ideig, de gondolom a dolgok már csak így működnek. most viszont elérkezettnek látom az időt arra, hogy a magyarországról hozott terheimet letegyem. nincs többé létjogosultságuk. legalábbis addig, amíg nem ott élek megint.

nem szeretném többé hasonlítgatni az itteni tapasztalataimat a rozsdásodó otthoniakhoz. nem akarok többet a hazájára panaszkodó kelet-európai arc lenni. sajnos összeszorul a szívem, amikor az otthon zajló folyamatokra gondolok, de nem tudom megváltani a szüleim és a barátaim szenvedését. csak a magamét.

ahhoz, hogy itt legyek viszont mellőznöm kell a kedvenc tilos rádiós műsoraim hallgatását, nulla közelére kell redukálnom a hazai sajtótermékek fogyasztását és bele kell vetnem magam az itteni életbe, a közvetlen környezetemet érintő kérdésekbe.

továbbá nagyon lehúz a kommentek olvasása például a határátkelőn, ahol rendszeresen beajánlják egy-egy írásomat.

itt-ott

tegnap egy bennszülött barátunkkal ebédeltünk, s elkezdett kérdezgetni magyarországról. azt vettem észre, hogy fizikai rosszullét környékezett meg egy idő után, ahogy egyre inkább belelovaltam magam a politikai- és üzleti  kultúra, illetve az egészségügy és az oktatás tematikába.

már otthon éreztem az utolsó években, hogy fogy el körülöttem a levegő, hogy a buborék amiben élünk módszeresen zsugorodik mielőtt végleg kipukkadna. nagyon intenzív volt az a félelmem, hogy magyarország megöl – szó szerint.

erre majdnem két év elteltével, amikor beszélek az otthoni élményeimről fizikailag is érzem, ahogyan a régi félelem letaglóz. nem azért mentem keresztül rengeteg nehézségen, hogy magammal vigyem a terhet életem végéig.

kedves naplóm! ezennel megígérem, hogy ott leszek szellemben és lélekben, ahol testben is. még akkor is , ha ennek az az ára, hogy most egy kicsit elhanyagollak majd…

akkor nem helló! – az idegen svéd szokásokról

néhány megfigyelést szeretnék megosztani a svéd kultúrális viszonyokról az interperszonális kapcsolatok tekintetében.

nyilván jó lenne tudni átfogóan elmesélni, hogy milyenek a svédek, illetve mi magyarok milyenek vagyunk, s ez miként nyilvánul meg ebben az igen nemzetközi, ám mégis velejéig svéd jegyeket felvonultató stockholmi környezetben. a kultúrsokk szerves része, sőt mondhatnám természetes velejárója az otthonról hozott alapvető viselkedésminták ütközése az itteniekkel.

az már a 0. percben nyilvánvalóvá vált, hogy sosem leszek svéd, és asszimilálódni sem szeretnék, viszont az integráció / beilleszkedés alapvető igény, amit próbálok napi szinten kielégíteni. ugyebár a mondás szerint

rómában vislkedj úgy, mint a románok rómaiak

és mivel minden közhely igaz, én is próbálok e szerint élni, azonban vannak szokások, amiket nehezemre esik felvenni az én kultúrális hátteremmel, a beállítottságommal, a velem hozott értékrenddel. Bővebben…

halvérű svédek vs. vérmes finnek

éppen a 2014-es szocsiban rendezett téli olimpia utolsó napjait éljük és kultúr-antropológiai szempontból igen érdekes megfigyeléseket tehettem az esemény kapcsán, amiket most meg is osztok veletek minden tudományos megalapozottság nélkül.

APTOPIX Sochi Olympics Ice Hockey Men

a svédek hozzáállása a sporteseményekhez nagyban különbözik a magyartól. Bővebben…

a stockholmi forgalmi dugók kulturális oka

lassan másfél éve vezetek stockholmban és környékén napi szinten 30-30 km-t munkába jövet, s menet. ennek a gazdasági és egyéb okairól már értekeztünk, és azt sem titkolom, hogy mennyire nehezemre esik feldolgozni a tényt, hogy ezzel a tevékenységgel éveket vesztegetek el az életemből.

jó napokon a menetidő fél óra, de simán belecsúszom néha egy egyórás szívásba. az eddigi negatív rekord 2 óra 10 perc volt, amin már tényleg kiakadtam, mert nem értem oda a gyerekért az oviba.

ennek tükrében már nem is lepődtem meg annyira, amikor Bővebben…