ez az írásom eredetileg a határátkelő blogon jelent meg, de kiteszem ide is, hogy legyen meg.
Egy érdekes megközelítéssel próbálkozom ebben az írásban, hogy megértsük miért mondják a kelet-európaiak a svédekre, hogy életképtelen mamlaszok; illetve, hogy miért képtelen a svéd társadalom megemészteni a közel-keleti és afrikai bevándorlók által képviselt életfelfogást.
van valami, amit a svéd szokások közül rendkívül megkedveltem. baráti találkozások alkalmával mindenki megöleli egymást. nem kell kezet fogni a férfiakkal és pusziszkodni a nőkkel meg a gyerekekkel. ráadásul egy ölelésben sokkal több szeretet van, mint más köszöntési formákban. ezt a szokást nagyon szívesen terjeszteném nemzetközi szinten.
hosszú inkubációs peródus után rendszeres látogatója lettem a mosodának. ma reggel 10-re volt időpontom.
még nem jutottam az út végére, tehát továbbra sem tudok lakrits-t fogyasztani, de idén karácsonykor megdöbbentő felfedezést tettem.
kifejezetten ízlett a julmust!
ismered azt a jelenséget amikor fokozatosan telefingod a szobád és azt gondolod, hogy nem is annyira vészes a bűz, sőt igazából fincsi is; amikor viszont te lépsz be egy ilyen helyiségbe hirtelen öklendezni kezdesz?
ha magyarországon nősz fel és élsz nem is nagyon tűnik föl, hogy mennyire durván tolja mindenki a szexizmust és a homofóbiát. svédország ebben a tekintetben rettenetesen távol áll a magyar kultúrától, ezért néhány év ittlét után még jobban facsarja az orrom az otthoni klíma, mint régen.
ez a bejegyzés nem a politkai korrektség szándékával íródott. a célom, hogy kivigyelek egy kicsit a friss levegőre, s megmutassam: lehet ezt másképpen is.
egy ma reggel megtörtént eseménnyel kezdem ezt a bejegyzést, amit a svédországban élők egyből érteni fognak. a többi lelkes érdeklődőnek pedig bővebben kifejtem, hogy miért is volt nagyon cuki ma a gyerek
a 4 éves nézi a reggeli gyerekműsort a barnkanalen-en, s amikor a mai névnapokhoz érnek, akkor nagyon kétségbe esik. szalad hozzám, hogy
-pappa, milyen nap van ma?
-péntek – válaszolom már sejtve, hogy nem erre számított
-neee! brühühühü – és durván sírva fakad
-azt hitted már szombat van kicsim? – próbálom beigazolni a gyanúmat
-ihigehen, brühühü – válaszolja könnyek közt, s elkeseredetten folytatja a keserves sírást Bővebben…
nagyon felzaklat a mostanában fütótűzként terjedő csoportos szexuális molesztálások híre, ami nem csak kölnben történt szilveszterkor, hanem korábban stockholmban is, csak a sajtó “kíméletesen” hallgatott a dolgoról eddig.
most valami azonban kiszabadult a palackból, hirtelen mindenhol ilyen esetek bukkannak föl, s mindenkinek a figyelme erre a témra van irányítva. nem zárójelben megjegyzendő, hogy erősen összekapcsolják a témát a tömeges bevándorlással.
ez rossz.
semmilyen szinten nem kívánom relativizálni a témát, mert ez szörnyű szerintem, és olyan világban szeretnék élni, ahol ez nem történik meg egyáltalán.
sajnos stockholmban is megnövekedett a szexuális zaklatások száma, ha nem torzít a médiatükör. Bővebben…
bár minden egyes alkalommal úgy utatkozom be, hogy “bandi vagyok budapestről, *magyarországról” a magyarsághoz való viszonyom folyamatosan változik a külföldön tötött évek számának növekedésével.
mi a te különleges képesséed?
ez nem azt jelenti, hogy nem érzem magam már magyarnak, sőt belül az identitás csak erősödik a hosszú külföldi lét alatt. az más kérdés, hogy a szeretett anyanyelvemen és a súlyos történelmi örökségeken kívül mit jelent még magyarnak lenni? Bővebben…
vigyázat! ez az írás nyomokban indulatokat, egyéni véleményt, általánosítást és rendszerkritikát is tartalmazhat.
e blognak köszönhetően sokszor kapok olvasói levelet, amiért nagyon hálás vagyok. részben azért is indítottam el az egészet, mert mielőtt svédországba jöttünk volna nem nagyon találtam a saját szájízemnek megfelelőt az országgal és a költözéssel kapcsolatban (a jelenlévők persze mindig kívételek – lásd a jobb oldalon picit lejjebb a blogroll-t).
mém
nyilván számos különböző oka van annak, ha egy magyar külföldre költözik, s ezeket az okokat egyre intenzívebben tárgyalják az internetek, ahogy lassan már mindenki észreveszi, hogy szinte egyetlen épkézláp pincér/doktor/akármi sem maradt a városban. nekem erről megvan a saját elméletem, de próbálok nem ítélkezni az olvasói leveleket írók fölött és egyszerűen örülök annak, hogy valakinek tudok adni egy kis reményt, tanácsot, bíztatást, a példámmal perspektívát.
a minap viszont kaptam egy olyat, hogy nem hittem a szememnek. Bővebben…
mint közismert a svédek fejében beépített kalendárium van, ami mind az 52 hét kezdődátumát kapásból nyomja.
csak így lehetséges az, hogy ha megkérdezel egy bennszülöttet, mikor megy szabira, akkor egy miliszekundumon belül rávágja: a 26. héten.
ha ilyenkor te is csak pislogsz, mert még arról sincs ötleted, hogy ez melyik hónapban van, akkor kénytelen leszel a google-höz fordulni segítségért.
nekem is ezt kellett most tennem, hogy meg tudjam mondani a gyermek mikor nem megy nyáron oviba. a keresés során először a vecka.nu nevezetű szögegyszerű honlapra akadtam, ami ugyan nem oldotta meg a problémámat, de legalább a nevében vállalt küldetést teljesíti: megmondja, hogy most éppen melyik hét van.
csodás design
hát nem zseniális?!
bezzeg a svédek! 