a héten egynapos üzleti útra mentem brüsszelbe. nagyon durvák ezek a látogatások. reggel 4:20-kor keltem (szívós arcok szevasztok! *kacsint, kacsint*), reptérre ki, 2 óra repülés, irodába be, non-stop meeting, ebéd alatt (is) jópofáskodás a kollegákkal, délután 4-kor indulás a reptérre vissza.
legalábbis ez volt a terv, de
emlékszem amikor középiskolás koromban anyukámmal veszekedtem a továbbtanulással kapcsolatban. 16-17 évesen halvány fogalmam sem volt arról, hogy mit szeretnék kezdeni magammal szakmai téren, nem ismertem magam annyira, hogy tudjam, mik az erősségeim, mi tenne boldoggá, miben lehetnék jó? (sokunk ezt mondjuk 40 évesen sem tudja; ez nem ritkaság)
drága jó anyám csak a legjobbat akarta nekem: jó megélhetést, presztízst és biztonságot. én pedig lázadtam, mint ahogy azt egy kamasznak illik. szerintem egy ponton még kiabáltam is vele:
-és mi van akkor, hogyha “csak” egy autószerelő vagy egy iskolai büfés akarok lenni?! miért kell nekem főiskolára mennem? – őrjöngtem, ha jól emlékszem.
aztán leérettségiztem, majd főiskolára mentem. majd karriert módosítottam és elvégeztem egy másik főiskolát. majd egy angol egyetemet. de miért?
a héten volt egy érdekes beszélgetésem az egyik kolleganőmmel. mindketten egy projekten dolgozunk már egy éve. többek közt az is közös bennünk, hogy ennek a híres projektnek köszönhetően mindkettőnk eredeti állása a pénzügyi osztályon megszűnt létezni, mivel átköltöztették azokat egy prágai shared service centerbe.
én kifejezetten örültem, hogy végre egy projekten dolgozhatok, mert már teljesen ki voltam ábrándulva a nagyvállalati létből. ez volt az utolsódolog, amit még ki akartam ebben a környezetben próbálni.
magyarul team building olyan, mint az osztályfőnöki óra volt a suliban.
sokan élvezik a lógást, de nekem végig csak az járt a fejemben, hogy
mégis mi a faszt keresünk itt?!
megfigyeléseim szerint stockholm egy nemzetközi, kozmopolita város – legalábbis budapest viszonylatban. svédországban nagyon magas a bevándorlók aránya az általunk otthon megszokotthoz képest (kb. 15%). az utóbbi évek masszív menekültáradata (tavaly 100 ezer fős nagyságrend egy 9,5 milliós országban) igen erősen érinti a 90-es évekig kifejezetten zárt társadalmat.
nem véletlenül erősödött meg például a helyi szélsőjobbnak mondott bevándorlás-ellenes sverigedemokraterna párt, aki a 2014-es választáson rekord 12,86%-os eredménnyel a 3. legnagyobb pártként jutott a parlamentbe.
kivel dolgoznál együtt?
amikor svédországba jöttünk, akkor egy szót sem beszéltem svédül, ezért kizárólag nemzetközi multicég jöhetett szóba munkaadóként, ahol angolul zajlik az élet.
ezeken a helyeken nyilván sokkal nagyobb a külföldiek koncentrációja, mint egy svéd kis-közepes vállalatnál.
már a 3. helyen dolgozom, s mindenhol hasonló jelenséget figyeltem meg: Bővebben…
korábban picit már körbejártuk az alkoholfogyasztás témakörét itt a blogon, és meg kellett állapítanunk, hogy a svédek az egy főre jutó elfogyasztott alkoholmennyiség tekintetében a kanyarban sincsenek hozzánk képest. végre egy ranglista, amiben mi magyarok jobban teljesítünk!
viszont azt is megállapíthatjuk, hogy az alkoholizálás metódusa és főleg az alkoholos italok elérhetősége sok szempontból eltér az otthon megszokottaktól. ennek ékes bizonyítéka a mai céges körlevél. valójában háromszor is el kellett olvassam, hogy tényleg jól értelmezem-e a pénzügyi osztályvezető szavait. hogyaszondja: Bővebben…
azon már meg sem döbbenek, hogy a szupermarketben gyakorlatilag bemondásra fizetek, és kb. csak minden hatodik vásárlásomat ellenőrzik egy kényelmesebb, költséghatékonyabb és jobb élet reményében.
a mai bejegyzésben egy két újabb becsületkasszás megoldás mutatok be, ezúttal a munkahelyről.
a mat på jobbet (kaja a melóban) elég nagyra nőtt az 1995-ös indulásuk óta. a koncepció pofon egyszerű. végy néhány hűtőt, rendszeresen töltsd föl mirelit és félkész kajákkal, köss hozzá egy POS terminált, és kész.
a tag kér egy
a bringa rovat már egyértelművé tette, hogy a svéd kultúrába mélyen beágyazódott a tekerés.
a munkahelyem azonban most képes volt 19-re lapot húzni ebben a témakörben, és sikerült is nekik beadniuk a sakk-mattot.
bocs a képzavarért! annyi történt, hogy vettek vagy 10 új biciklit, feldíszítették a cég logojával és mindenki számára elérhetővé tették. a lánc kulcsát elkérheted a recepción és azonnal teperhetsz is ebédelni olyan helyekre, amiket gyalog már nem vállalnál be.
munkahelyi kilátásaim
mindez azért extra jófejség, mert sok más multihoz hasonlóan az én kenyéradóm is a városon kívül székel költséghatékonysági szempontok miatt (=qva drága az ingatlan stockholmban). ez azt eredményezi, hogy az ablakomból az erdőt látom, viszont semmi sincs a közelben. a házban lévő éttermet meg hamar megunja az ember és többek közt ezt is felismerték az illetékesek.
jó érzés, amikor a főnökség azon gondolkodik, hogy mitől érezhetné jobban magát a melós.
ma van az utolsó napom annál a spanyol tulajdonú cégnél, ahol volt szerencsém a svédországi létem első 2,5 hónapját letölteni. mind a munkakörülmények, a légkör és maga a munka elég nehezen volt elviselhető számomra, de alapvetően hálás vagyok a sorsnak, hiszen a kiérkezésem utáni második héten már volt melóm. mindez maximálisan felülmúlta az elvárásaimat, mert az itteni híresztelések szerint nem könnyű és főleg nem gyors a svédországi munkaszerzés folyamata. nem igazán akartam elhinni, de azért félve fel voltam készülve egy 3-6 hónapos keresgélésre.
szerencsére duplán cáfolni tudom a Bővebben…
bezzeg a svédek! 