jé, egy jégkaparó! – kreatív reklám

nem is tudom eldönteni, hogy mi zavar jobban: ha teletömik a postaládánkat kéretlen levéllel, vagy ha a kocsi szélvédőjét spamelik szét.

az utóbbi esetben persze mindig akkor veszem észre, hogy egy-két haszontalan papírcetli van az ablaktörlő alatt, amikor már beültem. ráadásul sokszor ronggyá ázik a cucc, hogy még nehezebb legyen tőle megszabadulni.

nyilván sosem vásároltam még semmit ilyen ösztönzés alapján, mert legtöbbször el sem olvasom a hírdetést, csak gyűjtögetem a hulladékot a kocsiban mielőtt a megszabadulnék tőle.

a téli autózás egyik alap kelléke a jégkaparó. itt svédországban nem árt, ha van masszív lapátod is. legalábbis nem ártott volna a múltkor,

fényterápia a buszmegállóban és az irodában

svédországban eljött a hírhedt téli sötétség ideje. a stockholmtól mintegy 640 km-re északra fekvő umeå városában például ma reggel 8:46-kor kel a nap és egészen 14:08-ig tartózkodik az égbolton. ha azt gondolnád, hogy ez az 5 óra 22 perces szürkeség világosság túl rövid, akkor ne menj oda karácsonykor, mert biztosan kiakadnál a 4,5 óránál is rövidebb nappalokon.

ráadásul ez még messze nem az ország legészakibb pontja.

ingyen szoli a buszmegállóban – umeå

a helyi villamos művek mindenesetre idén úgy döntött, hogy felveszik a harcot a SAD-del, ami nem csupán szomorúságot jelent angolul, hanem egy mozaik szó: Seasonal Affective Disorder (szabadfordításban szezonális depresszió/ befordulás). reklámként és fényterápia gyanánt a buszmegállókba brutál fényerejű lámpákat helyeztek, amelyek természetesen megújuló energiaforrásokból táplálkoznak.

azért stockholmban sem rózsás a helyzet,

szöges a gumi télen és kötelező!

istenem, hogy szalad az idő! 20 éve vezetek legálisan autót. a 90-es évek elején magyarországon a téli gumi nagyjából ismeretlen fogalom volt, amolyan úri muri a rózsadombon élőknek, akik már lecserélték az ezerötös ladát valami nyugati gépre.

pedig már a klímaváltozás előtt is voltak rendes telek nálunk; ki emlékszik például a ’87-es nagy havazásra?

nos az első tíz évemet téli gumi nélkül éltem túl, hóban-fagyban, kockaladával a kanyarokban kilinccsel előre közlekedve.

azóta nyilván felzárkóztunk valamelyest a civilizált világhoz, és többet tudunk költeni a biztonságunk érdekében, úgyhogy nagyjából már mindenki használ téli gumit magyarországon.

de mi a helyzet a svédeknél?

nos itt hivatalosan és legendásan nagy, csúnya, hosszú telek vannak, úgyhogy