tegnap kézhez kaptuk az éves szja-lottó nyerőszelvényeit. a svéd adóhivatal megcsinálja neked az éves bevallásod, kiküldi postán vagy megosztja a személyes online postafiókodban a honlapjukon. ha nincs mit hozzáfűznöd, akkor online vagy sms-ben leokézod és várod a júniust, amikor kicsengetik a túlfizetést. a részletekről már korábban írtam itt.
gazdasági bevándorlóként és szerelmi menekültként
az összes svéd szabadságon van már, az iskolák zárva, a boltok tömve. a repülőtér naponta többször összeomlik az ünnepek idejére lelépő népek nyomása alatt.
én rutinos módon végig “dolgozom” az ünnepek alatt. többnyire itthonról.
délelőtt 11 óra és ma egyetlen emailt kaptam eddig:
az izraeli kollegám boldog karácsonyt kívánt – pedig náluk ma shabbat, munkaszüneti nap van.
erre csak ennyit tudtam mondani: Bővebben…
vigyázat! ez az írás nyomokban indulatokat, egyéni véleményt, általánosítást és rendszerkritikát is tartalmazhat.
e blognak köszönhetően sokszor kapok olvasói levelet, amiért nagyon hálás vagyok. részben azért is indítottam el az egészet, mert mielőtt svédországba jöttünk volna nem nagyon találtam a saját szájízemnek megfelelőt az országgal és a költözéssel kapcsolatban (a jelenlévők persze mindig kívételek – lásd a jobb oldalon picit lejjebb a blogroll-t).
mém
nyilván számos különböző oka van annak, ha egy magyar külföldre költözik, s ezeket az okokat egyre intenzívebben tárgyalják az internetek, ahogy lassan már mindenki észreveszi, hogy szinte egyetlen épkézláp pincér/doktor/akármi sem maradt a városban. nekem erről megvan a saját elméletem, de próbálok nem ítélkezni az olvasói leveleket írók fölött és egyszerűen örülök annak, hogy valakinek tudok adni egy kis reményt, tanácsot, bíztatást, a példámmal perspektívát.
a minap viszont kaptam egy olyat, hogy nem hittem a szememnek. Bővebben…
már egy ideje keresgéltem fotó archívumot a lakókörnyezetünkről, ami régen ipari vidék volt, s csak néhány éve építették teljesen újjá.
ez egy megtrötént eset. a szereplők nevét aszemélyazonosságuk védelme érdekében elrejtettük. 2014 stockholm.
a szomszédunk viszonylag drága és hőn szeretett kerékpárját ellopták a lelakatolt garázsajtó (dolog) ellen elkövetett erőszakkal még június elején. igen, sajnos már semmi nem olyan jó, mint régen, s itt is lopják a bringákat.
főhősünk felhívta a biztosítót, akik szépen kártérítették, s ő vett hamar egy mégjobb biciklit, mivel minden nap azzal jár munkába.
teltek-múltak a hetek, egyszer csak meglátta az ellopott gépét a blocketen egy hirdetésben. volt vér a pucájában, s éppen az éves 7 hét szabadságát töltötte, úgyhogy belefért neki kiugrani a külvárosba, hogy élőben szembesüljön az esetleges tettessel vagy orgazdával.
a helyszínen teljes mértékben megbizonyosodott arról, hogy ez tényleg az ővé volt, majd elővezette az eladónak a bicikli előéletét.
megkérdezte, hogy most mi legyen? a csávó jobb reakció híján verés és térítésmentesen visszaadta neki a jogos tulajdonát.
hogy mi ebben a sztoriban a különleges? nem sok. a csattanó most következik:
tegnap este a stégen pizzáztunk, s mellettünk ülő bennszülött pár kebabos pizzát(!) majszolt hozzá pedig egy literes tejet iszogatott a dobozból.
