a hazaköltözés előkészületei adnak bőven anyagot a bezzeg a svédek podcast új epizódjaihoz. a legújabb kalandunk, hogy mivel lejárt a gyermek magyar személyi igazolványa, elmentünk a stockholmi konzulátusra ügyet intézni.
mondják, hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon. persze felmerül a kérdés, hogy OK, de hol vagyok otthon 11,5 év stockholmi élet után?
2018 nyarán léptem ki a korábbi életemből és hagytam magam mögött a nagyvállalatok világát. ekkor kezdtem teljesen új karrierbe 43 évesen, ami sok szempontból megváltoztatta az életem.
a legszembetűnőbb újdonság az volt külföldön élve, hogy abban a pillanatban, ahogy nem kellett bejárnom egy itteni munkahelyre és a kis vállalkozásom sikeresen épülni kezdett az online térben, felmerült bennem a kérdés, hogy miért vagyok éppen stockholmban? miért nem mondjuk lisszabonban, triesztben vagy akár budapesten – ahol a klienseim 70%, a régi barátaim és a családom él? egy digitális nomád lettem a vándorlás szabadsága nélkül egy hideg és sötét ám elszigetelt országban. miért nem látok több kollégát stockholmból posztolni az instán, hogy mennyire cool innen dolgozni?
gondolkodtál már azon, milyen érzés lenne, ha egy tipikus gyerekmese úgy végződne, hogy a legkisebb herceg elmegy az óperenciás tengeren túlra, legyőzi a hétfejű sárkányt, megismeri a hetedhét országot, elhódítja a királylány szívét majd úgy dönt, letelepedik a kalandjai helyszínén és ott éli le az egész életét? még talán annyival lehetne színezni ezt a verziót, hogy blogol onnan vagy podcastet készít, amiben folyamatosan arról mesél az óhazában maradt honfitársainak, hogy az új országban bezzeg milyen jó?!
engem az elmúlt évek során egyre növekvő hiányérzet kezdett maga alá gyűrni a ‘bezzeg a svédek!’ sztoriban. és igen, kitaláltad, az én mesémben jómagam volnék a kisherceg.
itt valami olyasmit kap meg a hős, ami számára nagyon értékes. ez lehet egy materiális kincs, vagy valamilyen lelki szükséglet kielégítése. a jutalom eléréséhez mindig kapcsolódik valamilyen bölcsesség. az eredmény segíti a hőst, hogy jobban rálásson a megelőző életére, hogy összefüggéseket találjon.
sima péntek este van, fredagsmys, családi tehetségkutató műsor nézés a 10 évessel.
az egyik versenyző egy 50 körüli norvég nő, aki a svéd párhuzamos parkolási verseny bajnoka. kiderül, hogy a 4 fős zsűriből hármuknak egyáltalán nincs is jogsija. semmi para, haladunk tovább.
a következő fellépő egy thai bevándorló srác, aki a svéd pasijával érkezett a felvételre, aki cukin drukkol neki végig a kulisszában, miközben ő a nevetségesség határán kb. karaokezik. a zsűritől kap négy nemet, kiesik, de közben megköszönik a fellépést és bátorítják, hogy tök jól énekelt el egy svéd slágert, amivel megtöltötte a hallgatóság szívét kellemes érzésekkel.
később jön valami lenyűgözőbb produkció is, de abból csak az maradt meg, hogy az egyik celeb zsűritag főműsoridőben eme jelzőket használja az értékeléskor: “fucking jävla bra” – ami hevenyészett fordításomban annyit tesz: kibaszott, kurva jó.
itt tartunk 2022-ben svédországban. magyar tévét már rég nem merek/bírok nézni, pedig attól biztosan épülhetnék én is meg a gyerek is, tanulhatnánk a normalitásról…
ebben a három epizódban elmesélem, hogy micsoda őrültségeken mentem keresztül 1996-97-ben kibbutz hazorea-n, izrael északi részén. szem nem marad szárazon…
a bezzeg a svédek podcastot, ami a stockholmba költözésemet dolgozza fel – a fenti extra epizódok kivételével – pedig itt hallgathatod: