10 ok amiért szeretek Stockholmban élni

Nagy megtiszteltetés ért, amikor a Határátkelő blog atyja/anyja személyesen kért föl erre az írásra. Mielőtt belekezdenénk szeretném néhány dologra felhívni a figyelmet.

Ez egy szubjektív lista. Amit én szeretek attól téged kiverhet a frász. A felsorolásból nem feltétlenül hiányzik minden Magyarországról, bár néhány tétel gyanús lehet.

Már megszoktam, hogy kedves honfitársaim rendszeresen aggódnak értem, az én és a gyermekem erkölcseit veszélyeztető liberális fertő miatt és általánosan Svédország jövőjéért. Őket arra kérem, hogy nyugodjanak meg és aggódjanak azért az országért ahol élnek. Remélem az aggódás segít, mert én innen Stockholmból is aggódom Magyarországért, a szülőhazámért. Bízom abban is, hogy ez a lista segít elgondolkodni arról, mitől élhető egy hely, és mi mit tehetünk azért, hogy minél inkább az legyen. Bővebben…

Reklámok

személyi jövedelemadó és járulékok svédországban – tényleg annyira a magas az adó?

tegnap kézhez kaptuk az éves szja-lottó nyerőszelvényeit. a svéd adóhivatal megcsinálja neked az éves bevallásod, kiküldi postán vagy megosztja a személyes online postafiókodban a honlapjukon. ha nincs mit hozzáfűznöd, akkor online vagy sms-ben leokézod és várod a júniust, amikor kicsengetik a túlfizetést. a részletekről már korábban írtam itt.

gazdasági bevándorlóként és szerelmi menekültként

Bővebben…

a tigris és a majom, valamint az a bizonyos skandináv ragadozómadár

a héten egynapos üzleti útra mentem brüsszelbe. nagyon durvák ezek a látogatások. reggel 4:20-kor keltem (szívós arcok szevasztok! *kacsint, kacsint*), reptérre ki, 2 óra repülés, irodába be, non-stop meeting, ebéd alatt (is) jópofáskodás a kollegákkal, délután 4-kor indulás a reptérre vissza.

legalábbis ez volt a terv, de

Bővebben…

nem azért hagytam el a hazámat, hogy kávét főzzek! és mi van, ha de?

emlékszem amikor középiskolás koromban anyukámmal veszekedtem a továbbtanulással kapcsolatban. 16-17 évesen halvány fogalmam sem volt arról, hogy mit szeretnék kezdeni magammal szakmai téren, nem ismertem magam annyira, hogy tudjam, mik az erősségeim, mi tenne boldoggá, miben lehetnék jó? (sokunk ezt mondjuk 40 évesen sem tudja; ez nem ritkaság)

drága jó anyám csak a legjobbat akarta nekem: jó megélhetést, presztízst és biztonságot. én pedig lázadtam, mint ahogy azt egy kamasznak illik. szerintem egy ponton még kiabáltam is vele:

-és mi van akkor, hogyha “csak” egy autószerelő vagy egy iskolai büfés akarok lenni?! miért kell nekem főiskolára mennem? – őrjöngtem, ha jól emlékszem.

aztán leérettségiztem, majd főiskolára mentem. majd karriert módosítottam és elvégeztem egy másik főiskolát. majd egy angol egyetemet. de miért?

Bővebben…

teher alatt nő a pálma? egy történet a nagyvállalatok manipulációjáról, a tehetség elnyomásáról és az 5-ös matek dogáról

a héten volt egy érdekes beszélgetésem az egyik kolleganőmmel. mindketten egy projekten dolgozunk már egy éve. többek közt az is közös bennünk, hogy ennek a híres projektnek köszönhetően mindkettőnk eredeti állása a pénzügyi osztályon megszűnt létezni, mivel átköltöztették azokat egy prágai shared service centerbe.

én kifejezetten örültem, hogy végre egy projekten dolgozhatok, mert már teljesen ki voltam ábrándulva a nagyvállalati létből. ez volt az utolsódolog, amit még ki akartam ebben a környezetben próbálni.

Bővebben…

szabadságvágy vagy magatartási probléma?

az osztályfőnöki óráról jutott eszembe egy igaz történet 1985-ből. a helyszín újpest, az erzsébet utcai általános iskola, 4 e osztálya. mihail gorbacsovot épp csak megválasztották a szovjetúnió kommunista pártjának főtitkárává. ekkor kezdett hirtelen elolvadni a hidegháború, miközben a peresztrojka beindította az kommunista rezsim önmegsemmisítő rakétáit.

Bővebben…