a tigris és a majom, valamint az a bizonyos skandináv ragadozómadár

a héten egynapos üzleti útra mentem brüsszelbe. nagyon durvák ezek a látogatások. reggel 4:20-kor keltem (szívós arcok szevasztok! *kacsint, kacsint*), reptérre ki, 2 óra repülés, irodába be, non-stop meeting, ebéd alatt (is) jópofáskodás a kollegákkal, délután 4-kor indulás a reptérre vissza.

legalábbis ez volt a terv, de

a szeretett skandináv légitársaság még napközben értesített arról, hogy a sas nem repül*, törlik a 6 órás járatot. már a reggeli gép is nagyon üres volt, megértem, hogy “technikai problémák adódtak” – a pénzügyi osztályon nyilván.

helyette az este fél 9-essel kellett hazajönnöm (tök vicces, hogy brüsszelbe úgy mennek a repülők, mint mondjuk pestről a mátrába a helyközi busz járatok). nem voltam földobva, mert így ugrott a kellemes családi légkörben otthon, pihenéssel tölötött este lehetősége. attől még kevésbé voltam vidám, hogy ehhez képest még egy órát késett a gép.

de nem panaszkodni akartam ebben az írásban, hanem egy érdekes megfigyelést szeretnék megosztani!

a ropogós, szép, új airbus 320-as még így is csak félig volt vissza stockholm viszonylatban. ennek ellenére úgy döntött a scandinavian airline systems logisztikai ügyosztálya, hogy a sas plus (ilyen business class féle) határt a 12. sor mögé helyezik, pedig csak kb. 10 utas volt az első két sorban.

tehát az első két sorban habzsi-dőzsi néhány fószernek**, utána 10 teljesen üres sor, majd a 14. sortól a hátsó budiig tele zsúfolták a gépet. (ha jó megfigyelő vagy, akor észrevetted, hogy nincs 13. sor az új sas gépen. azt hiszem ez nem túl bíztató jel, hogy a világ legkevésbé vallásos országának légitársasága babonás és nem tartja elegendőnek a megfelelő műszaki s szakmai felkészítést – de ez egy mellékszál)

a nap viszontagságai nem múltak el nyomtalanul, kegyetlenül fáradt voltam és kényelmetlenül feszengtem a középső ülésemen. kb. már fél órája repültünk, amikor döntést hoztam: jobbá teszem az életemet.

mosolyogva elnézést kértem a mellettem ülőtől, kikászálódtam a présből és előre költöztem a senki földjének közepére. elfoglaltam egy teljes sort, felhajtottam a karfákat és ledöglöttem. stockholmig be is szundítottam néhányszor, de a lehetőségekhez képest boldog emberként landoltam arlanda-n.

régen sokat vívódtam volna azon, hogy meg merjem-e ezt lépni. mit szólnak a többiek? szabad-e ezt? nem fog visszaküldeni a légi utaskísérő? és még megannyi kérdés.

nem tudom, hogy a többi utastársam is ezeken a kérdéseken őrlődött-e egész uton hazafelé vagy egyáltalán nem jutott eszükbe, hogy váltaztatni kéne?

legközelebb készítek velük egy felmérést, de most csak elméletekben tudok gondolkodni. eszembe jutott egy könyv popper péterrel, amit régen olvastam: a tigris és a majom

a mester azt mondta:

“Valaki rám nézett mélyen: Hát nem tudja? Csak két típusú ember van a világon. Majmok és tigrisek.
A majmok nagy csapatban élnek a fákon, mindig izgatottak, valami nagyon fontos történik közöttük. A tigrisek barlangokban laknak, egymástól nagy távolságokra, nyugodtan, méltósággal. Ők a nagyvadak. A beszédükről lehet felismerni őket. A majmoknak sztorijaik, panaszaik, aranyköpéseik vannak. A tigriseknek bolyongásaik, szenvedéseik és megismeréseik. De csak az egyik nyelven lehet beszélni, vagy majomul, vagy tigrisül. A másikat elfelejtjük.
Nagyon fiatal voltam akkoriban, amikor ezek a szavak megmentettek az elmajmosodástól, amire komoly hajlamom volt.”

nem akarom azt mondani, hogy a tigris különb a majomnál. sőt, az ember és a csimpánz dns-e kb 98%-ban azonos.

itt arról van szó, hogy két különböző minőség van. mindkettő egyenrangú, de teljesen más. gyökeresen eltérő igényeik vannak, más okoz nekik örömöt.

a lényeg, hogy időben felismerd melyik vagy te és annak megfelelően alakítsd az elvárásaidat, illetve aszerint éld az életed!

ellenkező esetben örök szenvedésre vagy kárhoztatva és sosem fogod érteni, hogy miért nem érzed magadat igazán a többiek közé valónak…

* elnézést, ez direkt volt

**irígy vagyok amióta a cég egyszer engem is így reptetett, mert tudom, hogy mennyire jó