világít a zseblámpável

hosszas halogatás után beiratkoztam az sfi-be, ami egy államilag támogatott svéd nyelvtanfolyam bevándorlóknak és mindenkinek, aki szereti – már ha van svéd személyi száma.

????????????????????????????????????????????????????????????????

tele van az internet sfi-s írásokkal gondolom, úgyhogy nem vesződnék itt az unalmas részletek kifejtésével, viszont azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy nem mindegy melyik iskolába megy az ember.

van a központban először egy szintfelmérés, majd az ottani teljesítmény és az iskolázottság alapján betesznek egy skatulyába. sokan az írás olvasás, a késsel-villával evés, illetve a latin betűk megismerésével indítanak, s majd csak onnan mozdulnak el, a “hej, xy-nak hívnak” felé.

a másik véglet a magasan iskolázottak társasága, ahová én is tartozom, s van még egy középső útvonal is.

az első elvetélt kísérletem alkalmával egy a söder-en fekvő nyelviskolába mentem, ahol én voltam az egyetlen európai arc az egész osztlyban. az önmagában nem zavart, hogy minden alkalommal végig kellett néznem a feszült interakciót a kurd és a szír menekült srácok közt, vagy hogy nem értettem mi volt az ugandai csajszi kedvenc hazai étele, miután a 2 mongol elmesélte, hogyan kell kitömni forró kövekel egy rágcsálót, s megsütni emberi fogyasztásra.

a baj az volt, hogy az oktatásnak nem volt nagyon struktúrája, s nem volt valami színvonalas az egész. mellesleg úgy éreztem magam, mint luke mos eisley központi pályadvarának bárjában.

persze sokan panaszkodnak az sfi-re, hogy semmit nem ér, s ha komoly vagy, akkor magántanárt fogadsz.

én azért kalandvágyból megpróbálkoztam egy másik iskolával, mert elég jókat hallottam róla; ez a folkuniversitetet, melynek van fizetős nyelvtanfolyama is, meg ingyenes sfi-s is.

azóta is ide járok, s szerintem elég jó, mindenkinek tudom ajánlani ebben a műfajban. nem csupán a program átláthatóbb, de a diákok is más anyagból vannak. sokkal könnyebben találok közös témát a spanyol, német, holland, angol tanárokkal, mérnökökkel, orvosokkal és egyetemistákkal, mint egy szír autószerelővel, aki nem is beszél angolul, de azt bezzeg érti, hogy izraelben éltem, s tanultam héberül.

ráadásul én örülök annak, hogy az sfi alapelveit szemenköpve nem kizárólag svédül tanítják a svédet, hanem rengeteget magyaráznak a  tanárok angolul, ami az alapvető nyelvtani szabályok elsajátítása során nem egy hátrány.

szóval az utóbbi időben rengeteg új arccal ismerkedtem meg a suliban, ráadásul olyanokkal, akik hasonló kultúrkörből származnak, mint én – ez mindenképpen előny a magántanárhoz képest.

mivel 2 hetente jönnek újabb diákok a tanfolyamra sokszor kell bemutatkoznunk egymásnak, de ezzel is gyakoroljuk a ezmegez vagyok, innen meg innen jöttemet. érdekes, hogy mindenkinek felcsillan a szeme, amikor meghallja, hogy budapesti vagyok: “wow, that’s a cool place”.

persze nem mindenki van ilyen könnyű helyzetben a bemutatkozáskor. van egy nagyon szimpatikus építészhallgató srác, pável, aki pont úgy néz ki, mint egy cseszlovák ifjúsági film szereplője.

nos ő az a szerencsétlen, akire minden egyes bemutatkozás alkalmával mindenki döbbenten és értetlenül bámul, amikor elhangzik a bűvös mondat:

 pável vagyok, zambiából

ezután kis rándulás látszódik az arcán, könnyű megállapítani, hogy már tele van a töke a magyarázkodással. nem is firtattam eleinte a dolgot, de végül megtudtam, hogy ő egy ukrán srác, akinek az anyja összebútorozott egy zambiai arccal, amikor még kicsi volt, s kiköltöztek a közeli afrikába.

nos ilyen izgalmak vannak mostanában az életemben. bocs, ha úgy hangzik a fentiekből, hogy nem vagyok elég nyitott etnikai téren, de csupán arról van szó, hogy könnyebben találok közös témát európai arcokkal, ami hosszabb távú emberi kapcsolatoknak jobban kedvez, mint az egzotikumra való rácsodálkozás.

ja és a csóri kínaiak (belőlük is sok van nálunk – főleg mérnökök, meg szuperagyak) sosem fognak tudni rendesen svédül beszélni. botrányos akcentusuk van, egy szavukat sem lehet érteni….

 

Reklámok

5 gondolat “világít a zseblámpável” bejegyzéshez

  1. en megcsinaltam a C-t de aztan nem birtam tovabb, azon a tanfolyamon az emberek tobbsege nem akart igazan tanulni, csak el kellett jarniuk kulonbozo okokbol. A szinvonal nagyon alacsony, legalabbis ott ahol en jartam, raadasul nalunk nem volt szintfelmero, ket csoport indult, az analfabetak es a “B” amiben benne volt mindenki, aki tudott irni-olvasni fuggetlenul a tovabbi tanulmanyaitol. Oriasi szintkulonbsegek mindenben. Hobbibol es egyfajta “tiszteletbol, hogy elmondhassam, hogy en megcsinaltam” el akartam jutni D utan SAS1-2 stbstb, vegig a szokasos bevandorlo tanfolyamokon, de semmi ertelme sincs.

  2. Azért az ugye megvan, hogy a mongol és az ugandai osztálytársaknak mi vagyunk az egzotikus állatfajták?…és teljes joggal.

    Why is ethnocentrism bad? – http://home.snu.edu/~hculbert/ethno.htm

    Az egész szociokulturális témakör valami hihetetlenül fontos, pláne egy Svédországban élve. Különben véletlen, hogy nekem épp most van terítéken (az egyetemi tananyagban) és hát már mi is eléggé más kultúra vagyunk a svédeknek, csak ezzel most részletesen és mélyrehatóan szembesülni nemcsak izgalmas, de fárasztó is.

    Még szerencse, hogy az iráni ismerősömmel (aki nem mellesleg ugyenezt tanulta) tökéletesen meg tudtam ezt tárgyalni tegnap. Emiatt (is) sokkal jobban megértjük egymást (bevándorlóként), mint bármelyik svéddel (akinek nyilván a “svédség” az alap és a legjobb).

  3. “ja és a csóri kínaiak (belőlük is sok van nálunk – főleg mérnökök, meg szuperagyak) sosem fognak tudni rendesen svédül beszélni. botrányos akcentusuk van, egy szavukat sem lehet érteni….”

    anecdotal, de persze a tied is: ismerek kinait akinek tok ertheto, noch dazu teljesen oke a svedje.

    igen tudom bizonyos anyanyelvvel valoban sokkal nehezebb a sved, ettolmeg.

    nemzetkozi gyulekezetbe jarok, ahol leginkabb angol akcentusokat tudok megfigyelni, es nagyon szeles a spektrum, es nem egy ember akcentusa megy szembe a sztereotipiaval.

  4. A helyzet Finnországban is nagyon hasonló. Én most fejeztem be egy ilyen tanfolyamot “nappalin”. 8 hónapon át ültem a suliban napi 5 órát. Nem mondom, nulláról felhoztak odáig, hogy már tudok kommunikálni, de ez azért a boldogsághoz még édes kevés. Az a tapasztalatom, hogy itt frankón leválogatják az embereket és teszik a hasonlóakat ugyanabba az osztályba. Viszont, amit mi, írni-olvasni tudó, javarészt diplomás, motivált és finnül tanulni akaró csoport nagyon megszenvedtünk az az, hogy hiába a válogatás: ez a rendszer velünk nem tud egyáltalán mit kezdeni. Írni-olvasni-alapfinnül frankón megtanítanak bárkit, de ha ennél magasabb szinten vagy, megőrülsz, mert ugyanúgy kezelnek, mintha írni-olvasni sem tudnál.
    A nyelvtanulókat nemzetiség alapján megítélni szerintem is felesleges. Ismerek olyan kínait, aki borzalmasan beszél minden más idegen nyelven, olyan szomáliait, akinek tök jól megy a finn és nálunk például a kiejtéssel a legjobban egy angol srác szenvedett.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s