7 év külföldi élet után is furcsa, amikor magyar szót hallok valahol. vajon a közös anyanyelv elég indok arra, hogy valakire ráköszönjünk? ha igen, akkor ezt magyarországon miért nem tesszük meg minden egyes magyarul beszélő emberrel?
de itt kint valahogy beindul egy ösztön. nehezen tudom ezt megfogalmazni, és még nehezebb eldöntenem, hogyan reagáljak.
ma a haga parkban lévő pillangóházban jártunk családilag. az egyik akvárium előtt állva a 7 éves kislányom nagyon izgatottan magyarázott valamit. mellettünk egy fiatal pár nézelődött. a magyar szó hallatán srác felkapta a fejét és enyhén döbbenten rám nézett, majd köszönt:
-jó napot! – basszus, ennyire öregnek nézek, ki? – gondoltam, de azért visszaköszöntem mosolyogva:
-szia!
-ki ez? – kérdezi tőlem a lányom.
-nem tudom, csak magyarul beszélt – válaszoltam…
bezzeg a svédek! 
Visszajelzés: Magyarok, ha külföldön találkoznak - StartHírek
Fura dolog ez, én a “szomszédban” élek 5,5 éve, és előfordult néhányszor, hogy ráköszöntem valakire, akit magyarul hallottam beszélni.
A siker 50-50. Volt, aki pozitívan vette, és jót dumáltunk, esetleg közelebbi ismeretség lett a dologból, volt, aki hülyének nézett, hogy “csak ezért” megszólítom. Pedig itt szerintem sokkal kevesebben vagyunk magyarok.
melyik szomszéd?
Visszajelzés: magyarok találkozása külföldön - Podcast Gyűjtő