mennyire happy vagy SAD egy svéd? a szezonális depresszióról stockholmból

a 2018-as world happiness report szerint a világ 10 legboldogabb országa közül 5 skandináv (tudom, finnország nem skandinávia, de ne szőrözzünk a világelsőkkel, jó?!)

a rangsor tehát:

1. finnország
2. norvégia
3. dánia
4. izland

a 9. helyre még svédország is befért. a teljes lista itt található.

nagyon örülök, hogy kutatják a boldogságot és nem csak a gazdasági teljesítmény alapján értékelnek mindent. bár itt is figyelembe veszik az egy főre jutó GDP-t, de ezen kívül vizsgálják a várható egészséges élettartamot, a szociális háló minőségét, a szabadság fokát, a bizalmat (a korrupció hiányát) és a nemeslelkűséget is (bármit is jelentsen a generosity).

nehéz számokba önteni egy olyan absztakt dolgot, mint a boldogság, és egyénileg bárkivel előfordulhat, hogy magyarországon boldog, bárhol másutt a világban pedig nem. a felmérés eredménye alapján egyébként a lángoktól ölelt, szeretett kis hazánk a 69. helyen végzett – célfotó alapján – egy hajszálnyival megelőzve líbiát (!!!). sajnos a közvetlen előttünk végző türkmenisztánt, moldáviát, koszovót és perut nem sikerült befognunk. (forrás 24. oldal)

hogy miért írok erről a téli időszámítás első reggelén?

2017 november, stockholm

nos a célom nem a magyar helyzet felhánytorgatása volt. a SAD jelenségről kerestem anyagot mielőtt felfedeztem volna egy óriási hiányosságot a boldogság mérésének metodológiájában: nem veszik figyelembe az időjárás lelki állapotunkra gyakorolt hatását!

de mi is az a SAD? a seasonal affective disorder a depresszió egy formája. a legtöbben télen szenvednek ettől a jelenségtől és semmilyen kóros hangulatingadozást nem tapasztalnak az év többi részében. a szezonális depresszió tünetei: sok alvás, nehéz reggeli felébredés, energiahiány, koncentrációhiány, rosszkedv, hizlaló ételekre való vágy, szexuális késztetés-zavar. az SAD komolyabb lelki betegségbe, klinikai depresszióba is könnyen átcsaphat.

a 7 éves lányom a minap ébredés után kinézett az ablakon és megkérdezte: – most este van?

svédországról mindenkinek egyből a durva telek jutnak eszébe – na jó, 2018-ra a magyar gyűlöletpropaganda a migránsokat felhozta az első helyre. a viszontagságos skandináv időjárás azonban már évtizedek óta az emberek fejében van, és ez még nagyon sokáig így is marad ellentétben a másik témával. (ide vonatkozó riport itt)

meg is lepődtem az első stockholmban megélt telemen, hogy mennyire enyhe volt. nagy hideget szinte egyáltalán nem tapasztaltam, a hó sem volt vészes, bár azt én kifejezetten szeretem. nagyon ritkán ment a hőmérséklet -10 fok alá, és akkor is csak néhány napra. a magyar koordináta rendszeremben egyáltalán nem tapasztaltam kiugró dolgokat az itteni téllel kapcsolatban. ráadásul a júniusi 7 fokhoz képest a januári -3 nem is volt olyan nagy különbség…

hamar el is bíztam magamat, és meggyőződésemmé vélt, hogy mindenki hülye, aki az itteni telekre panaszkodik. semmi vész! – gondoltam naívan akkor.

a második tél sem viselt meg, tartott még a friss bevándorlói lendület. a harmadik télen februárban elutaztunk egy hétre marokkóba, a következő évben pedig tenerifére. nagyon jól esett feltöltekezni februárban meleggel és napsütéssel. az ötödik télen viszont úgy alakult, hogy sehová sem utaztunk. februárra be is kopogtatott nálam a szezonális depresszió.

a decemberi átlagos napsütéses órák száma stockholmban és a világ boldogtalanabb városaiban forrás: http://svemet.org/engwxstat.htm

továbbra sem a hideggel volt gond, hanem a fény hiányával. már önmagában is elég nagy gond, hogy extrém rövidek a nappalok az északi szélesség 59,3 fokán, de azok az órák is leginkább nyomasztó szürkeségben telnek.

a leginkább sokkoló élményem az volt, amikor egyszer januárban eltöltöttem egy hetet reykjavikban és környékén. emlékeim szerint délelőtt 11-ig korom sötét volt, és délután 2 után szintén. ráadásul iszonyat hideg. nyáron biztosan sokkal jobb lenne meglátogatni a varázslatos izlandot, de meggyőződésem, hogy ilyen helyeken nem kellene embereknek élniük. sokat szoktunk kárörvendve röhögni az izlandi ismerőseink facebook fotóin, amikor nyáron pufidzsekiben és meleg sapkában pózolnak az egyébként lélegzetállítóan gyönyörű holdbéli tájon.

praktikus közlekedési eszköz, reykjavik külső, déli 12 óra januárban

a konklózió tehát, hogy tényleg szar az idő itt, csak nem úgy ahogyan azt gondoltam.

tapasztalati úton is könnyű megbizonyosodni arról, hogy a klímának milyen nagy hatása van az emberi természetre. az év 10 hónapjában leginkább zárkózott és maguknak való svédek hirtelen felébrednek júniusban az első nappal és mosolyogni kezdenek, beszélgetnek egymással, sőt sponán áthívják a szomszédjukat egy sörre (!!!!).

sajnos nem létezik tökéletes ország. valaminek mindig rossznak kell lennie, és ez itt svédorszégban az időjárás. szívesen résztvennék egy olyan kísérletben, amiben svédországot tokkal-vonóval áhelyeznék spanyolország területére! érdekelne hogyan alakulnak a dolgok a következő 30 évben! mennyire változnának meg a svédek? romlana a hatékonység? javulna a légkör? ki tudja?

addig is időszerű a kérdés: hogyan védekezzünk a SAD ellen?

• minden télen el kell utazni 1-2 hétre a nyárba. nem véletlenül teszi ezt a svédek döntő többsége
• folyamatos D-vitamin kúra – ezt eddig nem csináltam, de idén kipróbálom
• egy világos szoba rendszeres látogatása

micsoda?! világos szoba? igen, ez létezik, például az uppsalai egyetemen a diákok és a dolgozók bármikor igénybe vehetik:

light room

2500 – 4000 lux-szal tolják meg a fehér ruhába öltözött pácienseket, ami egy enyhén felhős nyári napnak megfelelő fénymennyiség. egy napsütéses napon 75000 lux-ot kapunk az arcunkba viszonyítás képpen.

amennyiben az ember skandináviában akarja leélni a hétralévő életét még reménykedhet a klímaváltozásban…

más ötlet valaki?