szabadságvágy vagy magatartási probléma?

az osztályfőnöki óráról jutott eszembe egy igaz történet 1985-ből. a helyszín újpest, az erzsébet utcai általános iskola, 4 e osztálya. mihail gorbacsovot épp csak megválasztották a szovjetúnió kommunista pártjának főtitkárává. ekkor kezdett hirtelen elolvadni a hidegháború, miközben a peresztrojka beindította az kommunista rezsim önmegsemmisítő rakétáit.

a főszereplő egy 10 éves fiú, aki én vagyok. éppen valami trollkodás révén sikerült megröhögtetnem az egész osztályt az óra közepén, aminek a tanárnő nem annyira örült.

-kisfiam, légyszíves ezt fejezd be! – kérlelt meleg hangon a fiatal, egyébként nagyon kedves osztályfőnököm. de én épp csak kezdtem formába lendülni.

-nem vagyok a tanárnő kisfia – szögeztem le.

-akkor fejezd ezt be, bán! – förmedt rám, ősi családi nevemen szólítva.

-igenis, mausz elvtársnő! – replikáztam egy nanoszekundumon belül (mausz zsuzsannának hívták szegénykémet). erre valamiért hirtelen kifogyott a végtelen béketűrő képességéből.

-na, de mindennek van határa! – csattant föl.

-nekem meg van útlevelem – válaszoltam.

 

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s