a tévé, mint ablak a normalitásra

sima péntek este van, fredagsmys, családi tehetségkutató műsor nézés a 10 évessel.

az egyik versenyző egy 50 körüli norvég nő, aki a svéd párhuzamos parkolási verseny bajnoka. kiderül, hogy a 4 fős zsűriből hármuknak egyáltalán nincs is jogsija. semmi para, haladunk tovább.

a következő fellépő egy thai bevándorló srác, aki a svéd pasijával érkezett a felvételre, aki cukin drukkol neki végig a kulisszában, miközben ő a nevetségesség határán kb. karaokezik. a zsűritől kap négy nemet, kiesik, de közben megköszönik a fellépést és bátorítják, hogy tök jól énekelt el egy svéd slágert, amivel megtöltötte a hallgatóság szívét kellemes érzésekkel.

később jön valami lenyűgözőbb produkció is, de abból csak az maradt meg, hogy az egyik celeb zsűritag főműsoridőben eme jelzőket használja az értékeléskor: “fucking jävla bra” – ami hevenyészett fordításomban annyit tesz: kibaszott, kurva jó.

itt tartunk 2022-ben svédországban. magyar tévét már rég nem merek/bírok nézni, pedig attól biztosan épülhetnék én is meg a gyerek is, tanulhatnánk a normalitásról…

Hírdetés

mi a gond a svéd x factorral?

szükséges példákkal alátámasztani, hogy svédország anglia és usa után a 3. legjelentősebb könnyűzenei nagyhatalom? szerintem nem. és van utánpótlás rendesen…

a mentorok

most megy a tv-ben az x factor x. szériája, amit be kell vallanom töredelmesen, hogy rendszeresen nézek. mentségemül szolgáljon, hogy így ragad rám egy kis svéd nyelv, továbbá nem mellékesen be fogok tudni kapcsolódni a melóban a “láttad a tv-ben” kezdetű beszélgetésekbe, és azért némileg szórakoztat is a dolog – főleg a selejtező része.

bár tegnap iszonyat

Bővebben…