nem azért hagytam el a hazámat, hogy kávét főzzek! és mi van, ha de?

emlékszem amikor középiskolás koromban anyukámmal veszekedtem a továbbtanulással kapcsolatban. 16-17 évesen halvány fogalmam sem volt arról, hogy mit szeretnék kezdeni magammal szakmai téren, nem ismertem magam annyira, hogy tudjam, mik az erősségeim, mi tenne boldoggá, miben lehetnék jó? (sokunk ezt mondjuk 40 évesen sem tudja; ez nem ritkaság)

drága jó anyám csak a legjobbat akarta nekem: jó megélhetést, presztízst és biztonságot. én pedig lázadtam, mint ahogy azt egy kamasznak illik. szerintem egy ponton még kiabáltam is vele:

-és mi van akkor, hogyha “csak” egy autószerelő vagy egy iskolai büfés akarok lenni?! miért kell nekem főiskolára mennem? – őrjöngtem, ha jól emlékszem.

aztán leérettségiztem, majd főiskolára mentem. majd karriert módosítottam és elvégeztem egy másik főiskolát. majd egy angol egyetemet. de miért?

Bővebben…

Reklámok