soha nem gondoltam volna, hogy egy SS sapka viselése ekkora örömet okozhat. stockholmban valóra vált az egyik legnagyobb álmom!

sokunknak vannak vad álmai. az emberek bakancs listákat írnak. van aki a himaláját szeretné megmászni, más pedig a delfinekkel úszna egyet. az én hőn áhított vágyam a városban valósult meg. ráadásul úgy, hogy nem is számítottam rá.

billy elliot szavai jutottak eszembe a nagy élmény után, ahogyan a padon ülve próbáltam felfogni mi történt velem. a fülemben zakatolt a szívem és enyhén szédelegtem az extázistól.

hogy milyen érzés volt?

nem tudom. elég jó. az elején elég merev voltam, de amikor elindult a dolog… akkor mindent elfelejtettem. mintha eltűntem volna. mintha az egész testem megváltozna és lángra gyúlna. jelen vagyok. szárnyalok, mint egy madár. felvillanyoz, mint az elektromosság. igen, fel vagyok töltve, mintha áramütés ért volna…

pedig ehhez az elején egy SS sapkát nyomtak a fejembe.

másodpercekkel a nagy esemény előtt. az izgalom már itt a tetőfokára hágott

egyrészt nem viselem jól az egyenruhát, másrészt az SS-től a hideg kiráz.

mondjuk 1916-ban amikor megalapították a stockholms spårvägar-t a rettegett schutzstaffel még a kanyarban sem volt. mindegy, a stockholmi kötöttpályás közlekedésért felelős cég (egyik leányvállalata) a mai napig megtartotta a nem túl jól csengő nevét.

SS főhadiszállás

van egy nagyon cuki kis remízük a djurgårdenben az abba múzeum mögött, közel a gröna lund-hoz. június első vasárnapján – a villamosok napja alkalmából – megnyitották a létesítményt a nagyközönségnek. itt különböző villamosos kegytárgyakat árultak, nagyon durva nerd közönség jött össze. bóklásztunk céltalanul a 30 fokos svéd kánikulában, már éppen idnultunk volna kifelé, amikor az egyik alkalmazott foghegyről odabökte nekünk a varázslatos szavakat: “a villamosvezetést ki ne hagyjátok!”

nem hittem el amit hallok, csak öntudatlan zombiként elindultam a legutolsó hangár felé. amikor beléptem egy nagy vetitővásznat pillantottam meg, amin egy számítógépes szimulátorral lehetett csapatni. egyből meg is magyaráztam magamnak, hogy persze, nem igazi villamosról volt szó.

de a másik asztalnál egy egyenruhás nő jegyeket árult a villamosvezetéshez. odaszédelegtem és megkérdeztem, hogy tényleg lehet igazi villamost vezetni?! halálos nyugalommal vágta rá, hogy igen és a maga mögött álló 1947-es gyártású, 333-as pályaszámú járgányra mutatott.

ekkorra már teljesen elvesztettem a kapcsolatom a valósággal, úgyhogy a szemem sem rebbent, amikor megtudtam, hogy a 6 éves gyermek is vezethet. gyorsan befizettünk hát két körre és a remízen belül meghajtottuk az öreg járgányt. hihetetlen élmény volt. egy kép többet mond ezer szónál:

öröm, boldogság

kint pedig a 7-es villamos vonalán több régi kocsi is rohangált a turisták és a fanatikusok legnagyobb örömére. azt kell mondjam, jó hangulató klubdélután volt, amint erről az SS instagramján található kis videó is tanúskodik:

//www.instagram.com/embed.js
érdekesség volt látni egy régi trolibuszt is a forgalomban úgy, hogy a felső vezetékeket már ezer éve lebontották. semmi gond! akkor akasszunk rá egy nagy, büdös fekete füstöt okádó diesel generátort és nyomassuk! – adták ki a parancsot a központból.

 

a végére még néhány kép mindenkinek, aki szereti (a 12-es a nockebybanan vonalán járt, természetesen azt is leteszteltük):

 

és ne feledjétek gyerekek, bármelyik pillanatban váratlanul előugorhat a sarok mögül egy álmotok beteljesülése. legyetek nyitottak rá!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s