kezded úgy érezni, hogy a szexuális zaklatással foglalkozó népindulás nagyon hamar rossz irányba fordult? #metoo

nem is érdekes, hogy mikor robbant be a köztudatba a weinstein botrány, de hamar mozgalom szerveződött az ügy köré.

#metoo szevasztok!

hiába volt meghatározó szerepe a felnőtté válásomban a weinstein által létrehozott filmeknek (pulp fiction, shop stop és még millió másik) azonnal elhittem a vele kapcsolatos szexuális ragadozóról szóló történeteket, amelyeket annyira visszataszítónak találok, hogy nem is nagyon akarok részleteket hallani.

a legnagyobb tiszteletem azoknak, akiknek a karrierjük kockáztatása árán is volt mersze felszólalni az ügyért és a nagy nyilvánossággal megosztani személyes traumájukat.

azt vártam, hogy mindenki elgondolkodik az ügy kapcsán a saját viselkedésével kapcsolatban. nem csupán arról van szó, hogy ne erőszakoljunk meg senkit, ne éljünk vissza semmilyen szempontból a hatalmunkkal!

a legfontosabb üzenet – mivel ez érint mindannyiunkat – az, hogy ne hagyd szó nélkül, ha a környezetedben bármilyen erőszakot észlesz, ne járulj hozzá elnyomó, erőszakos munkahelyek, közösségi terek kialakulásához a cinkos hallgatásoddal! ‘time is up’

oprah winfrey beszéde a golden globe gálán elég jó volt, nem akarom martin luther king-i magasságokba emelni, de én megvettem:

ha nem akarod végignézni, akkor összefoglalom: “mindenki játszik”, elég az elnyomásból basszátok meg (köcsög fehér férfiak…)!

hogyan reagált minderre a svéd törvényhozás?

vannak olyan szerencsés országok, ahol a törvényhozás azt tekinti fő feladatának, hogy szabályozza az együttélés viszonyait. ennek értelmében minden alkalommal, amikor valami új társadalmi probléma, igény lép fel, akkor munkához látnak és szakértők bevonásával, demokratikus keretek között hoznak egy új jogszabályt.

ez persze a 2010-es évek magyarországáról nézve már-már hihetetlen kategória, hiszen mi ott tartunk, hogy a törvény szövege szerint az állam legfőbb feladata a nemzet megvédése – tudjukkiktől….

meg is szimatolt egy nagy lehetőséget az orbáni propaganda gépezet, amikor meghallották, hogy a svédek szigorítani kívánnak az erőszakos közösülés tényállásán. a javaslat szerint kölcsönös beleegyezésre lenne szükség minden szexuális aktus előtt – természetesen házasságon, partneri kapcsolaton belül is.

ez nagyon érdekes elgondolás. mit jelent ez a hétköznapokban? azt, hogy mindkét félnek ki kell mondania az “igen”-t, nem elég hallgatni. nincs többé hallgatólagos beleegyezés. ez a legfontosabb eleme a változásnak.

nem kell bemutatni a nők elnyomását a történelem során, és nincs szükség kihangsúlyozni, hogy a férfinak is bele kell egyeznie a dologba. a lényeg, hogy az eddig megszokott felállás szerint az esetek túlnyomó többségében a férfi kezdeményezett, a nő pedig vagy beadta a derekát, vagy nem.

fiatalabb koromban volt is egy ilyen vicces tanítás a fiúk körében:

-mit jelent a női igen? – NEM!

-mit jelent a női nem? – TALÁN!

mondanom sem kell, hogy ez nem sokat segített a szexuális kapcsolatok létesítésének útvesztőjén átkecmeregni.

de sugallja, hogy a férfinak erőszakosnak kell lenni, mert a nő bizonytalan (elhatárolódom ettől a gondolattól), illteve nem tárgyalja azt, amikor nem hallunk sem igent, se nemet.

ha elfogadják ezt az általam támogatott törvényjavaslatot, akkor mindenkinek meg kell tanulnia artikuláltan kifejezni az akaratát, a szándékát. azt hiszem ez nem csak biztonságosabbá teszi az együttélést, hanem népnevelő hatású is.

szóval az ún. lakájmédia az origoval és tv2-vel a élen egyből elkezdte emiatt (is) hülyének beállítani a svédeket, akik ultra magas szociális rzékenységükkel, exrém nyitott gondolkadosmüdjukkal eleve jó célpontnak számítanak bármely nacionalista, kőkorszaki wannabe diktátor számára.

nem akarok túlságosan elkalandozni, de egy újságíró srác a tumblr-en gyönyörűen levezette ennek az ügynek a kapcsán, hogy hogyan működik a magyar hazugsággyár. érdemes rászánni pár percet: klikk ide.

a magyar büntető törvénykönyv xix. fejezete foglalkozik a a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel. nem akarom az egészet idézni, de ki kell emelnem az alábbiakat:

szexuális kényszerítés alapesete

196. § (1) Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

szexuális erőszak alapesete

197. § (1) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki

a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el,

b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.

nálunk minimum kényszeríteni kell valakit vagy erőszakot kell alkalmazni, hogy megvalósuljon a tényállás. az erőszakot nem annyira nehéz bizonyítani, de a kényszerítés már sokkal problémásabb.

az is nyilvánvaló a törvény szövegéből, hogy a büntetési tételek adottak: egy év szabadságvesztés alatt nem igazán lehet elsétálni a bíróságról és a határ a csillagos ég (20 év).

a két kis tízmilliós, jelentéktelen ország vizsgálata után térjünk vissza a globális színtérre (holly-fuckin-wood)

úgy vélem egyetemes a szabály: aki bűncselekményt követett el az viselje a következményeit!

nem lehet senkivel kivételezni azért mert hollywood ura, vagy az egyesült államok baseball sapkás elnöke. mindenki egyenlő a törvények előtt – legalábbis ez az egyik alappillére az omladozó világképünknek. nem akarok álszent lenni, tudom, hogy a legtöbb esetet az áldozatok érthető okoból nem merték jelenteni, így bűntető eljárás sem indulhatott. a #metoo mozgalom ezen a helyzeten rengeteget segített a rövid fennállása alatt.

az utóbbi hetekben két nagy kedvencemről is kiderült, hogy nőkkel szemben sajnos erőszakosan viselkedtek – valószínűleg hatalmi pozíciójukat kihasználva.

louis ck – a 2000-es évek woody allenje (na róla, ne is beszéljünk!) – karrierje azonnal derékba tört, még a kész mozifiljét sem mutatták be. (egyébként el kell olvasni a nyilatkozatát az ügyben, mert azt hiszem az is példa értékű: bbc.com/news)

legutóbb a másik kedvencem aziz ansari keveredett kabátlopási ügybe. az index cikke elég jól leírja, hogy mennyire ellentmondásos az egész történet.

nem szeretném a tetteseket felmenteni, de az egyik jogi alapvetés az ártatlanság védelme. amíg valaki nem bizonyul bűnösnek, addig ártatlannak kell tekinteni. louis ck beismerő vallomást tett, bocsánatot kért, elfogadta hogy bűnhődés a sorsa.

az én kérdésem pedig a következő:

-mi a megfelelő büntetés ilyen esetekben?

a válasz egyszerű kéne, hogy legyen: 1 – 5 évig terjedő szabadságvesztés, a törvény betűje szerint.

de amit most látunk az az utolsó bálványok nyilvános lerombolása. nem érte már el az emberek ingerküszöbét a sok pletyka újság. nem volt elég izgató arról olvasni, hogy mick jagger gyerket csinált egy huszadik nőnek miközben ettől öngyilkos lett a partnere.

itt az új cucc, mindenki nagyon hamar rácuppant: tárgyaljuk ki részletekbe menően egy-egy celeb szexuális aktusát és azonnal hozzunk is ítéletet! le velük!

csináljunk együtt egy gondolat kísérletet!

tegyük fel, hogy trumpról kiderül: nők punciját markolászta erőszakosan. le kell mondania az elnökségről? eltűntetik a fehér házból?

emberölés vádlottja

vagy amikor sid vicious halálra késelte a barátnőjét, akkor be kellett volna zúzni az összes sex pistols albumot?

ha leonardo da vinciről kiderülne, hogy erőszakos bűntettet követett, akkor leszednék a mona lisa-t a louvre faláról?

furdaljon a lelkiismeretem azért mert még mindig szívesen nézem louis ck vagy woody allen örökérvényű, zseniális művészeti alkotásait – miközben tudom, hogy elfogadhatatlanul viselkedtek nőkkel szemben?

ne nézzem meg soha többé a pulp fiction-t vagy az annie hall-t?

szerinted lehetséges elválasztani a művet az alkotójától? és szükséges?

miután a bűnös letöltötte büntetését mi a társadalom dolga? mikor jön el a megbocsátás ideje?

Hírdetés