éljen a nemek közti egyenlő bánásmód! egyenlő fizetést! de miből?

olvasom a hírt, hogy izlandon mostantól törvénysértő lesz egy férfinak ugyanazért a munkáért többet fizetni, mint egy nőnek. ezzel izland lett az első ország, ami törvényileg ismerte el az egyenlő bérek elvét.

hurrá, na végre! miért kellett erre eddig várni?

– ezek az első reakcióim, és nagyon remélem, hogy neked is kedves férfi olvasó! hiszen mivel lehetne egyáltalán megindokolni az ellenkezőjét? ha valaki alkalmas elvégezni egy adott munkát határidőre és megfelelő minőségben, akkor a bérezése X összegű pénzegység.

ennek az ég világon semmi köze nincs sem a bilológiai sem a társadalmi nemhez.

tegyük fel hogy egy cégnél a férfiak ugyanabban a munkakörben 20%-kal többet keresnek a kolleganőiknél.

csúnya dolog, szüntessük ezt meg!

– főleg hogy most már a törvény is erre kötelezi a munkaadót.

nyilván minden férfitársam evidensnek hiszi, hogy majd a nők fizetését is felemeli a cég az övék szintjére. de miért tenne így a vezetés? mi van ha a költségvetésben nincs nagyobb bérkeret, ezért kénytelenek lesznek a férfiak fizetését 10%-kal csökkenteni, míg a nőkét ugyanennyivel emelni.

az is könnyen megeshet, hogy az igazgató tanács megtakarítási lehetőséget lát ebben a helyzetben, és lecsökkenti a férfiak fizetését a női szintre.

azt hiszem ez segítene igazán megérteni a férfiaknak, hogy mennyire igazságtalanul bántak a nőkkel az elmúlt 2,5 millió évben…

egyébként érdemes megjegyezni, hogy a skandinávok (és finnország) uralják a gender egyenlőség világranglistát.

(ha esetleg érdekelne, akkor magyarország kínát és sri lankát követve a 101. helyen végzett 2016-ban)

alapvetően örülök annak, amikor a törvényhozás valós társadalmi problémákra keres megoldásokat és alkot szabályozást.

az egyenlő bérezés azonban picit nehéz téma. hogyan fogják betartatni az új törvényt? hiszen két férfi sem keres ugyanannyit ugyanabban az állásban. a munkaadónak jogos igénye, hogy megkülönböztetett módon bérezze példálul a jobban teljesítőket vagy magasabb fizetéssel becsülje meg az idősebb kolléga tapasztalatát és évtizedes hűségét a céghez. ezek alapján simán mondhatják, hogy valaki nem a neme miatt keres kevesebbet, hanem mert fiatal vagy csak mostanában csatlakozott a céghez. lehetetlen lesz kiszűrni a “női faktort” a fizetések közti külonbségek vizsgálatánál.

szerintem érdemes odafigyelni arra, hogy az egyenlőségre (nem csak nemi, hanem etnikai vagy bármilyen) törekvő szabályozások ne legyenek kontraproduktívak.

félő, hogy egy olyan világban, ahol mindenki pontosan ugyanannyit keres a kimagaslóan teljesítők demotiváltak lesznek és általánosan ellustulnak a népek, meghal az egészséges versengés. nemtől függetlenül. ez a jelenség nem ismeretlen a skandináv társadalmakban, még neve is van: jante törvénye (jantelagen svédül – az eredetéről itt olvashatsz bővebben)

 

 

 

Hírdetés