az alacsony felhőplafon összenyom

október közepe van. ez zsinórban a 6. ősz, amit stockholmban élek meg.

mindjárt reggel 9 és ezt a csodálatos videót nézem elbűvölve erről a gyönyörű városról:

aztán kinézek az ablakon és ezt látom:

nem véletlenül van minden svéd ablakában lámpa (a kamera automatikusan feljavítja a fényt, ezért nem tudom visszaadni mennyire sötét van)

a nap elvileg másfél órája felkelt, de az esőfelhők nagyon alacsonyan tanyáznak, teljes sötétségbe borítva mindent.

amikor az a sztereotípia ugrik be svédországról, hogy rossz az idő, akkor nem a nagy hidegekre kell gondolni (legalábbis stockholmban), hanem erre a nyomasztó szürkeségre, ami mostantól kb. fél évig fogja emészteni a lelkem.

tudom, hogy nincsen tökéletes ország a világon – valaminek szarnak kell lennie. itt ez a legnagyobb gond: a fény hiánya, a túl alacsonyan nyomasztó felhők. ha állandóan 25 fok lenne és napsütés, akkor a világ minden tájáról özönlenének ide az emberek.

de sajnos nincs, úgyhogy azonnal elkezdek repjegyeket nézni december-januárra valami gazdaságilag és társadalmilag hátrányosabb helyzetű országba, ahol meleg lesz, napsütés és az emberek nyitottak egymás felé, mert nincsenek a sötétség miatt befordulva…

UPDATE: kedves olvasóim és barátaim felhívták a figyelmem arra a nem jelentéktelen körülményre, hogy az ophelia névre hallgató hurrikán követekezményeként fellépő égi jelenség a spanyol és portugál erdőtüzek hamujával karöltve ijesztett be. próbáltak megnyugtatni, hogy azért ennyire nem lesz sötét egész nap, de ez sajnos nem segít.