söfőr krízis stockholmban!! filmajánló, robotok és hajmeresztő esetek

érezted már valaha azt, hogy egy filmben szerepelsz? most nem arra gondolok, ami gyakran megesik velem, hogy a saját életem jeleneteit kívülről látom egy képzeletbeli vásznon, mintha egy moziban ülnék*

Title: NIGHT ON EARTH ¥ Pers: MUELLER-STAHL, ARMIN / ESPOSITO, GIANCARLO ¥ Year: 1991 ¥ Dir: JARMUSCH, JIM

az történt, hogy a minap az egyik kedvenc filmem egyik konkrét jelenetébe csöppentem. olyan volt, mintha a night on earth kapott volna egy 6. jelenetet, amiben én vagyok az egyik főszereplő. ha láttad a filmet, akkor biztosan nem felejtetted el helmut-ot, az egykori kelet-német bohócot aki brooklynba viszi az utasát. ha pedig még nem láttad, akkor e bejegyzés elolvasása után azonnal tömd be a filmes alapműveltségeden tátongó hihetetlenül nagy szakadékot – nem fogod megbánni! a szóban forgó jelenet egyelőre fent van a youtube-on, de ki tudja mikor szedetik le a jogtulajdonosok:

stockholm 16:00h

ez volna az én jelentem. egy fárasztó üzleti útról tértem haza délután 4-kor. a repülés prágából csupán 2 óra volt, de az arlanda reptér elég messze van a lakhelyemtől, több mint 50 km a város másik oldalán, amit a legnagyobb délutáni csúcsforgalomban nem kellemes autóval teljesíteni. főleg, hogy eleve nem csípem a taxizást. indokolatlanul túlárazott szolgáltatás, ahol ki vagyok szolgáltatva egy csávónak, aki már talán 20 órája ül a volán mögött, zsíros olvasószemüvegével az orrnyergén az egyik mobilját nyomkodja miközben ökörhugyozás alakzatban kilóharmiccal száguldunk ott, ahol 70-es a sebességkorlátozás.

amikor csak tehetem az arlanda express vonatot használom, ami 20 perc alatt bent van a városközpontban. most is így terveztem, de sajnos műszaki okokból nem volt elérhető a szolgáltatás.

beültem hát egy taxiba és bemondtam a címet. stockholmban ez a taxizás valami belépő munka lehet a társadalmi felzárkózásban, mert általában friss bevándorlók a söfőrök, akik kihívásokkal küzdenek a svéd nyelv területén, angolul egyáltalán nem tudnak, viszont semennyi helyismeretük nincs. így meg sem lepődtem, amikor félrehúzódtunk a drosztról és elkezdte bepötyögni a gps-be a címemet. nem gond – gondoltam, van ilyen (5-ből négyszer ez van sajnos). a beépített navigáció kidobta, hogy 45 perc lesz a várható menetidő, de én már előtte rég megnéztem a google maps-en. láttam, hogy minimum 1,5 órával számol a rendszer köszönhetően a húsvét hosszú hétévégéje előtti utolsó munkanap délutáni forgalmi káosza miatt.

hamar beleszaladtunk az egybefüggő kocsisorba és amerre a sofőr menni akart a gps alapján az egyáltalán nem volt jó választás. bekapcsoltam a google maps navigációt és elkezdtem mondani neki, hogy merre érdemes kerülni. egyáltalán nem volt képben, úgyhogy legalább hagyta hogy belepofázzak a dologba. amikor aztán az alternatív útvonalon is elértük az elkerülhetetlen dugót beszélgetni kezdtünk.

elmesélte, hogy ez az első napja taxisofőrként. pont mint a filmben. mondjuk ő irakból érkezett az asszonnyal és két gyermekkel. az őshazában élelmiszer boltja volt, és elmondása szerint amíg saddam hussein irányította az országot, addig minden kósher volt. később azonban úgy érezte, hogy nem voltak biztonságban, ezért jöttek svédországba, ahol már éltek rokonaik.

a negyvenes pasi éjszakai újságkihordással kezdett pénzt keresni, amíg a felesége inkább tanulni ment. ő rendesen megtanult svédül, elvégezte a tanárképzőt és most tanít. a lányai már iskolások és anyanyelvi szinten beszélnek svédül. a söfőr meg végre kapott egy taxis állást, de az éjszakai újsákihordást még azért csinálja.

kérdeztem, hogy mi lenne az álom melója? nem akar-e itt is egy boltot nyitni? azt mondta, hogy jelenleg a legnagyobb álma, hogy a sverige taxi-tól átmehessen a stockholm taxi céghez, mert ott a legjobbak a juttatások és a munkakörülmények. egy probléma van csak: oda kell vizsgázni helyismeretből is.

kérdeztem, hogy szeretnek-e stockholmban élni. mondta, hogy nagyon, de neki azért hiányzik irak, és szívesen visszatérne egy nap, ha a helyzet rendeződne. a gyerekei miatt nyilván sosem fognak visszamenni – de ez már csak az én véleményem.

végül 2 óraba telt hazajutni. nagyon fájdalmas volt, de büszke voltam magamra, hogy nem akadtam ki és kihoztam a legtöbbet  ahelyetből. közben még megtanítottam a sofőrt a google navigáció rejtelmeire is. cserébe elárulta, hogy melyik a legjobb autentikus arab étterem a környéken.

de sajnos nem mindig vagyok ilyen zen közeli állapotban, amikor taxiznom kell. volt olyan utam is amikor már ordibáltunk egymással a sofőrrel, mert nem akart arra menni, amerre én kértem (minden nap ezen az úton vezetek 5 éve, úgyhogy azt is tudom, hogy mikor melyik sáv a leggyorsabb haza). tényleg botrány a taxi szolgáltatás stockholmban, ráadásul egy reptéri transzferért levesznek 590 koronával (minden társaságnál a fix ár szinte azonos – nincsen kartellezzés egyáltalán, á!)

a sofőr krízis azonban nem korlátozódik az egyéni személyszállításra. a közösségi közlekedésben is súlyos gondok vannak. nem csak azért kerülöm a buszozást, mert keményvonalas villamos és metró rajongó vagyok, hanem mert életveszély, ahogyan vezetnek egyesek.

a környékünkön pályafelújítás miatt fél évig nem jár a 22-es villamos, helyette pótló buszok mennek. nem tudom, hogy honnan szalasztottak sofőröket ide, de a múlkor az egyik – mint utólag kiderült – a kanyar előtt a fék helyett  véletlenül a gázra lépett és a csuklósbusszal felrongyolt a zebra előtt a villamos sínekre. szerencsére senki nem sérült meg.

még jó, hogy csak 2 pedál van

két nappal később ugyanezzel a busszal utaztam és a végállomásnál le akartam szállni. kiderült, hogy ez az igényem nehezen kielégíthető, mert amikor leléptem volna a buszról a sofőr rámbaszta az ajtót. ránéztem, hogy miva’?! újra kinyitotta, majd ismét rámcsukta izomból. elég stresszes helyzet volt.

aztán a minap a feleségem jött volna haza a villamospótlóval, de a másik végállomáson a sofőr nem tudta elindítani a buszt! üresben maradt és csak bőgette a motort 5 percig, pánikolva nyomkodott mindenféle gombokat – mindhiába. végül egy másik busz vezetője mutatta meg neki, hogyan kell d-be rakni. he?!

az a helyzet, hogy én már nagyon várom, amikor majd robotok vezetik a járműveket, mert ez így nekem túl sok. persze vannak üdítő kivételek, mint az a taxis aki éppen a fent említett prágai úton fuvarozott a vaclav havel reptérről a hotelbe.

 

//platform.instagram.com/en_US/embeds.js

neked milyen kalandjaid vannak taxi ügyben?

*fontos említést tenni a jól megválasztott sondtrack felbecsülhetetlen jelentőségéről, főleg amikor az életedről van szó

Reklámok

2 gondolat “söfőr krízis stockholmban!! filmajánló, robotok és hajmeresztő esetek” bejegyzéshez

  1. Uber. Csak jo elmenyek. Taxiba nem vagyom, kb altalad emlitett okokbol. Pesten neha elkovetem azt a hibat h taxiba szallok repterrol v -re rohanva – mindig megbanom mert vhogy mindig a seggsoforoket dobja nekem a rendszer. Szeretnek egyszer pozitivan csalodni es megdonteni a sajat sablonjaimat a taxisokkal kapcsolatban – de eddig nem jartam szerencsevel…

  2. Visszajelzés: Stockholmi iraki-magyar taxikaland - StartHírek.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s