birkaság, dörzsöltség, konformitás és magyarok egymás közt

vigyázat! ez az írás nyomokban indulatokat, egyéni véleményt, általánosítást és rendszerkritikát is tartalmazhat.

e blognak köszönhetően sokszor kapok olvasói levelet, amiért nagyon hálás vagyok. részben azért is indítottam el az egészet, mert mielőtt svédországba jöttünk volna nem nagyon találtam a saját szájízemnek megfelelőt az országgal és a költözéssel kapcsolatban (a jelenlévők persze mindig kívételek – lásd a jobb oldalon picit lejjebb a blogroll-t).

mém

mém

nyilván számos különböző oka van annak, ha egy magyar külföldre költözik, s ezeket az okokat egyre intenzívebben tárgyalják az internetek, ahogy lassan már mindenki észreveszi, hogy szinte egyetlen épkézláp pincér/doktor/akármi sem maradt a városban. nekem erről megvan a saját elméletem, de próbálok nem ítélkezni az olvasói leveleket írók fölött és egyszerűen örülök annak, hogy valakinek tudok adni egy kis reményt, tanácsot, bíztatást, a példámmal perspektívát.

a minap viszont kaptam egy olyat, hogy nem hittem a szememnek. Bővebben…

vissza az őshazába – egy történet amiben többszörösen megdöbben a szerző és kiakad a keményen dolgozó kisemberek kapcsán

már több, mint 3 éve annak, hogy egy évre ideiglenesen kijöttünk stockholmba, ezért eljött az ideje annak, hogy rendezzük a sorainkat pesten. eme összetett hadművelet keretén belül éppen egy kis pecó kerül kialakításra, ahol felállítjuk  az új otthoni bázist.

a fontossági sorrend előkelő helyén áll a kávé-kérdés, mert az utóbbi időben kénytelen voltam a következő vallomást tenni: bandi vagyok, koffeinfüggő. Bővebben…