a wizzair-rel utaztunk, ahol még nincs helyjegy, ezért mindenki nagyon motivált a sorbanállásra. a skavsta reptéren szépen be is álltunk a sor végére, mert ki van írva, hogy csak a 2 éven aluli gyerekkel utazók kapnak elsőbbséget, illetve aki perkált érte.
lisztferihegyen azonban a boardingos néni gondolkodás nélkül beküldött a priority lane-be, pedig a 3+ éves leányom már akkora, hogy kilóg a babakocsiból.
a levegőben aztán a maradék 1500 hungárian forintomat túlárazott, rossz minőségű ételre kívántam fordítani. a menüben az árak euroban vannak feltűntetve, úgyhogy csak reménykedtem abban, hogy a két kinézett termék 5 euroért majd belefér. mondtam a légiutas kísérőnek, hogy ezt és azt kérek, de ha nem fér bele az ezerötbe, akkor csak ezt.
aszongya 1520,-. erre mondom, hogy:
– akkor csak az egyiket
– á, nem gond, elég lesz az 1500.
– oké, köszönöm, a húszast majd legközelebb behozom.
érdekes szembesülni azzal, hogy otthon mennyire nem díjazza a rendszer a szabálykövető magatartást. mindkét esetben “jól jártam”, de ezek az összekacsintások és authoritások által gyakorolt kegyek felvetnek néhány kérdést…
