meddig kell a védőháló? érdemes-e felégetni a hidakat?

külföldre költözni nem könnyű. az egyik legnagyobb nehézség az otthoni élet felszámolása. amikor kiválasztod az utad, akkor minden másikra nemet mondasz.

petofi hid 2

mindig is abban hittem, hogy a legjobb, amikor nem másokon múlik a sorsom. minél kevesebb opcióm van, annál jobban függésben tart az a kevés (vagy esetleg egyetlen) lehetőség, amivel rendelkezem.

amikor azon dolgozol, hogy új életet teremts magadnak egy másik országban, akkor alap, hogy korlátozottak a lehetőségek az elrugaszkodás pillanatában. kimész, megpróbálsz legalább egy esélyt teremteni, s ha azt sikeresen ki tudod használni, akkor továbbléphetsz és kialakíthatsz újabbakat.

de van egy időszak, amikor a indulás előtt, amikor elfog a rettegés. kételyek merülnek föl. fog ez menni? mi van, ha semmi nem jön össze és nem tudom magam átpréselni a szűk féreglyukon?

nekem mindig segített a legrosszabb eshetőség gondalatával való barátkozás. hogyaszongya: “legfeljebb hazajövök, és ott folytatom ahol abbahagytam.” nem veszíthetek semmit, maximum az arcomat egy picit, de az majd elmúlik.

a biztonságos visszatérés gondolata a stabilitás illúzióját kelti, és átsegít a legfélelmetesebb időszakokon. nem véletlenül tanácsolják az öregek, hogy “ne égess fel minden hidat magad mögött!”

e bölcsesség szellemében például próbáltam fizetés nélküli szabadságot kérni az utolsó magyar munkahelyemen, hogy megtartsam menekülő útvonal gyanánt.

nagyon csalódott voltam, amikor elutasították a kérelmemet. nem azon rágódtam igazán, hogy az ott töltött 6 év alatt nyújtott teljesítményem nem volt elegendő érv a megtartásom mellett. a legnagyobb rémület abból fakadt, hogy realizálnom kellett: nincs visszaút.

09-06-erzsebet-B

biztos valami ilyesmit érezhet az öngyilkosjelölt, amikor elrugaszkodik a híd korlátjáról és a mélybe veti magát. azért az jelentős különbség, hogy a külföldre költözés esetében a megérkezés egy új életet jelent és nem a halált.

de mennyire kell meghalnod ahhoz, hogy új életed lehessen? ez a kérdés feszeget és motivál arra, hogy leírjam ezeket a gondolatokat.

jobb lett volna ha megkapom a fizetés nélküli szabadságot és nagyobb biztonságban érzem magam? tényleg megvédett volna-e a védőháló attól, hogy összetörjem magam?

vagy épp ellenkezőleg? visszafogott volna-e attól, hogy 1000%-ig a jelenemre és az előttem lévő feladatok sikeres megoldására koncentráljak? csökkentette volna a motivációmat? hamarabb feladtam volna?

a biztonsági játék visszafog és korlátozza a sikerességet? jó vagy rossz érzés, amikor úgy érzed kihúzták a szőnyeget a lábad alól?

Advertisements

3 gondolat “meddig kell a védőháló? érdemes-e felégetni a hidakat?” bejegyzéshez

  1. Szerintem a “vedohalo” csak arra lett volna jo, hogy egy kis akadaly miatt, gyorsan visszafussal a biztonsagos regi eletbe. Igy legalabb ra vagy utalva, hogy megkuzdjel a celjaidert.

  2. Szerintem ha valaki képes arra, hogy a 0-ról kezdjen tök egyedül egy idegen országban, akkor annak visszajönnie se lesz nehéz, vagyis visszajönni könnyebb, mint kint újat kezdeni.
    Kérdés, hogy mit jelent a hidak felégetése. Mert szerintem egy felmondott munkahely, eladott lakás, ingóságok még nem jelentik a hidak felégetését.

  3. Visszajelzés: vissza az őshazába – egy történet amiben többszörösen megdöbben a szerző és kiakad a kemyényen dolgozó kisemberek kapcsán | bezzeg a svédek!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s