adakozni könnyű és szép

korábban már írtam arról, hogy a szupermarketben saját magadnak szkennelheted be a kosárba kerülő árut, ha nincs kedved a pénztárnál sorban állni. én nagyon szeretem így intézni a bevásárlást, ma sem tettem másként.

image

a kicsekkolásnál láttam meg ezt a kis táblát, ami a mellrák-ellenes hónap apropóján buzdít adakozásra. 20 vagy 50 koronát (vagy ezek tetszőleges többszörösét) adhatsz az alapítványnak egy villámgyors pittyentéssel.

szerintem ez egy nagyon kreatív módja a támogatás gyűjtésének hasonlóan ahhoz, amit asszem az eurovision alatt láttam, ahol 2 különböző telefonszámon szavazhattak a népek, melyek közül az egyik emelt díjas volt és valami nemes célt szolgált.

régebben kizárólag a tilos kulturális alapítványt támogattam anyagilag (1% és vagy pénzadomány formájában), akiktől éppen most veszik el a tilos rádió által használt fm 90,3-as frekvenciát a mára a magyar kormányzattól már sajnos teljesen megszokott arogáns, fölényes, bunkó stílusban.

amióta svédországban vagyok már többször is a zsebembe nyúltam alapítványok támogatása végett, de nem igazán azért, mert többet keresek, hanem valahogy jobban benne van itt a levegőben a bizalom, ami szerintem alapvetően szükséges az ilyen jellegű összefogások tekintetében.

te szoktál adakozni? s ha igen, akkor mire?

Reklámok

6 gondolat “adakozni könnyű és szép” bejegyzéshez

  1. Jó fejség…
    Igen, én szoktam, minden évben – saját bevételi forrásunk növelése érdekében – az 1%-ommal támogatom kedvenc természetbarát turista egyesületemet! A másik 1%-omról változó helyekre és nem is minden évben rendelkezem…

  2. Sajnos nem az első eset.
    Már többször megpróbálták ellehetetleníteni őket.Reméljük most sem sikerül!
    Amúgy mit szólsz a Skärgård-i eseményekhez?Bár ez megérne egy külön posztot.Furcsa mód borzasztó nagy csönd van erről a Svédországon kívüli médiában.Pedig nem kis volumenü a helyzet!

  3. Átemelte szmörgószbord* és hozzászólt:
    A bandirepublic adakozással kapcsolatos kérdésre válaszolva újraposztolom a modern adományfonalat felgöngyölítő posztot. Olvassátok szeretettel.

    Az én világomban az adomány leginkább a választásokról szól. Meg az időről – hogy van időd elolvasni az apróbetűs részt vagy van időd meghallgatni az adománygyűjtő önkénteseket az utcán. Vagy ami a legjobb: önkéntességet vállalsz és segítesz. A két kezeddel és az időddel.

    Én adakozás terén egyenlőre az apróbetűs résznél tartok, így van az, hogy:
    – elsősorban olyan termék van a hűtőben és a spejzban, ahol a farmer vagy termelő címe rajta van a dobozon és a farmja max 20km re van tőlem.
    – három-négy éve olyan szolgáltatótol kapom az életműködésemhez szükséges elektromos áramot, aki a cég nyereségét nem a saját, hanem segítőszervezetek zsebébe teszi (a ‘Godel’ esetében ez többek közt az SOS gyermekfalukat és a helyi gyermekrákalapítványt jelenti).
    – a leginkább megunt (mintsem elkopott) ruháim, cipőim (és néha könyveim) nem a szekrényben vagy a polcon aszalódnak, hanem idejekorán elkerülnek a legközelebbi segítőszervezethez (az én esetemben ez a Stadsmission – mert lusta vagyok messzebre bringázni).

    Ha a prioritásaimat illusztráló Maslow-i piramisra nézek, akkor a kétkezes önkétesség lenne a cél. Úgy ahogy azt anno a nagyim csinálta, aki a Vöröskereszt helyi butikjában tündérkedett.

    Fun fact: itt svédiában sokkal előbb lesz valakiből adományozó, mint önkéntes. Mert a kultúrtükör azt mutatja, hogy a nehezen meggyőzhető svédeket könnyebben ráveszed a pénzadományozásra, mint arra, hogy heti 2 órát áldozzanak arra, hogy például egy Vöröskeresztes ruhaboltban tündérkedjenek. Vagy levest osszanak. Vagy úgy en bloc időt áldozzanak valami jóra, valami kevéssé öncélúra.

    És minden tiszteletem az összes kivételnek, akik nem így működnek és akikre nem húzható rá ez a passzív kórkép.

  4. En Angliaban elek es az adakozas/onkentes munka itt termeszetes. Mi havonta utalunk fix adomanyt a Voroskeresztnek es a helyi legimentoszolgalatnak, a megunt de meg hasznalhato dolgokat (foleg ruhakat) elvisszuk valamelyik alapitvany boltjaba (charity shop) vagy a ruhagyujto kontenerbe tesszuk [aztan persze lehet, hogy ezek egy resze a magyarorszagi angolturkalokban kot ki:)]

    A munkahelyen gyakran van jotekony celu sutivasar [hazi keszitesu sutik, 50p egy darab – es persze nem kell ANTSZ engedely az arusitashoz:)] vagy egyeb gyujtes.

    Szinte nincs olyan het, hogy a heti bevasarlaskor ne lenne adomanygyujtes valamelyik alapitvany szamara es ilyenkor mindig dobunk egy-ket fontot a perselybe. Sok boltban alapbol van egy persely a penztarnal, neha oda dobom a visszajaro aprot.

    Gyakori hogy ismerosok, kollegak mennek egy jotekony celu sportversenyre, ilyenkor egy weboldalon keresztul egyszeruen es gyorsan lehet adakozni es latod, hogy eppen hol tart a gyujtes (a kozvetito weboldalak tovabbitjak a penzt az alapitvanynak).

    Az onkentes munkanak van egy erdekes formaja itt, a working holiday (http://www.nationaltrust.org.uk/holidays/working-holidays/) ahol te fizetsz, hogy vegezhess valamilyen munkat de kapsz alap szallast es ellatast. Ez egyszerre jotekonykodas es aktiv nyaralas.

    Ami a bizalmat illeti, itt teljesen normalis, hogy emberek egy szatyorba/zsakba bepakoljak az adomanyt es kint hagyjak az alapitvany boltja elott (Magyarorszagon ez nem mukodne…).

  5. …en arra gondoltam, hogy ha a penztarosnal fizetsz, akkor ezzel az ö allasanak megmaradasat is tamogathatod… 🙂 en erre gondolok, mikor a sorban varakozok meg hat az valahogy emberibb is nekem, jo, ha mosolyoghatunk egymasra 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s