image

Reklámok

hülye(?) svédek, biciklilopás és krimi a végén tanulsággal

ez egy megtrötént eset. a szereplők nevét  aszemélyazonosságuk védelme érdekében elrejtettük. 2014 stockholm.

a szomszédunk viszonylag drága és hőn szeretett kerékpárját ellopták a lelakatolt garázsajtó (dolog) ellen elkövetett erőszakkal még június elején. igen, sajnos már semmi nem olyan jó, mint régen, s itt is lopják a bringákat.

főhősünk felhívta a biztosítót, akik szépen kártérítették, s ő vett hamar egy mégjobb biciklit, mivel minden nap azzal jár munkába.

teltek-múltak a hetek, egyszer csak meglátta az ellopott gépét a blocketen egy hirdetésben. volt vér a pucájában, s éppen az éves 7 hét szabadságát töltötte, úgyhogy belefért neki kiugrani a külvárosba, hogy élőben szembesüljön az esetleges tettessel vagy orgazdával.

a helyszínen teljes mértékben megbizonyosodott arról, hogy ez tényleg az ővé volt, majd elővezette az eladónak a bicikli előéletét.

megkérdezte, hogy most mi legyen? a csávó jobb reakció híján verés és térítésmentesen visszaadta neki a jogos tulajdonát.

hogy mi ebben a sztoriban a különleges? nem sok. a csattanó most következik:

Bővebben…

viszlát budapest!

nagyon sokszor felkavart érzelmileg és agyilag ez a vizit.
image

2 éve élek stockholmban, s valszeg ütött a fordított kultúrsokk plusz nem tudtam még elengedni magam, mint egy turiszt, hanem párhuzamos valóságként néztem az itteni helyzetet.

nyilván dolgozik még a kognitív disszonancia is ezerrel, de ennyire még sosem szomorított el a város, amiben felnőttem, ami formált; s benne az emberek, akiket értek, de nem értek meg.
én változtam ennyit vagy az itthoni helyzet? még elemeznem kell a dolgokat.

külföldre szakadt olvasók! nektek hogyan ment az elszakadás folyamata? normál-e hogy az első 2 évben nem volt honvágyam s a mostani trip után szerintem jó darabig nem is lesz?