sajnos még mindig nem fizetnek azért, hogy írjak bizonyos dolgokról a blogomban, illetve nem is kívánom azt termékismertetővé átalakítani, de több okom is van arra, hogy megemlékezzek a sajtos pufiról.
először is ez svédországban az egyik, ha nem a legnépszerűbb sós rágcsálnivaló, ami már 1967 óta hódít és a popkultúra szerves részét képezi, mint mondjuk nálunk a ropi.
ez a kukoricalisztből készült, sajtporral nyakonszórt cucc rendkívül addiktív és a fél csomag a minimum, ahol meg bírok állni a zabálásban. jujj, most a bejegyzés kapcsán megnéztem a termékismertetőt és döbbentem tapasztaltam, hogy 100g úgy 500 kalóriát tartalmaz és ez még nincs is egy fél zacskó!
új termék: starZ
mindegy, egyél csak 30 grammot és akkor csupán 150 kalóriával terheled meg a szervezeted, ami elviselhető. kár, hogy ez a küldetés lehetetlen, hiszen durvább, mint egy idejekorán megszakított nemi aktus.
ezzel rá is kanyarodnék a mai bejegyzés másik aktualitására, mégpedig a valentin napra.
fölösleges kifejtenem, hogy mennyire idegen ez az “ünnep” attól a kultúrkörtől amiben felnőttem, úgyhogy nem is kezdek el duzzogni a virágárusok kiskereskedelmi karácsonyán.
viszont nem tudok szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a kultikus rágcsa most új formában is a piacra került!
igen, kitaláltad!! valentin napon mi mást is vehetnél a péntek esti hagyományos nassoláshoz (fredagsmys), mint szívecske alakú sajtos pufit?!
éljen a termékfejlesztők és a fogyasztói társadalom megbonthatatlan egysége!
persze az ízvilág ugyanaz, de azért mindenképp kóstold meg az árut valamilyen formában, ha egyszer puszta kézzel elédugrik!
ugyanitt boldog névnapot kívánok minden bálintnak…
bezzeg a svédek! 