sajnos még mindig nem fizetnek azért, hogy írjak bizonyos dolgokról a blogomban, illetve nem is kívánom azt termékismertetővé átalakítani, de több okom is van arra, hogy megemlékezzek a sajtos pufiról.
először is ez svédországban az egyik, ha nem a legnépszerűbb sós rágcsálnivaló, ami már 1967 óta hódít és a popkultúra szerves részét képezi, mint mondjuk nálunk a ropi.
ez a kukoricalisztből készült, sajtporral nyakonszórt cucc rendkívül addiktív és a fél csomag a minimum, ahol meg bírok állni a zabálásban. jujj, most a bejegyzés kapcsán megnéztem a termékismertetőt és döbbentem tapasztaltam, hogy 100g úgy 500 kalóriát tartalmaz és ez még nincs is egy fél zacskó!
mindegy, egyél csak 30 grammot és akkor csupán 150 kalóriával terheled meg a szervezeted, ami elviselhető. kár, hogy ez a küldetés lehetetlen, hiszen durvább, mint egy idejekorán megszakított nemi aktus.
ezzel rá is kanyarodnék a mai bejegyzés másik aktualitására, mégpedig a valentin napra.
fölösleges kifejtenem, hogy mennyire idegen ez az “ünnep” attól a kultúrkörtől amiben felnőttem, úgyhogy nem is kezdek el duzzogni a virágárusok kiskereskedelmi karácsonyán.
viszont nem tudok szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a kultikus rágcsa most új formában is a piacra került!
igen, kitaláltad!! valentin napon mi mást is vehetnél a péntek esti hagyományos nassoláshoz (fredagsmys), mint szívecske alakú sajtos pufit?!
persze az ízvilág ugyanaz, de azért mindenképp kóstold meg az árut valamilyen formában, ha egyszer puszta kézzel elédugrik!
ugyanitt boldog névnapot kívánok minden bálintnak…