försäkringskassan: táppénz és meglepetés

a svéd nyelvtanulás egyik óriási kihívása számomra a försäkringskassan szó megtanulása és kimondása. legtöbbször f-kassza-ként emlegetem, de tulajdonképpen a svéd társadalombiztosítóról van szó.

aztán lehet, hogy egy magyarul tanuló svéd is hasonlóan sokat szenved a társadalombiztosítás, mint összetett szó elsajátításásval. a hozzá kapcsolódó bürökratikus buktatókat inkább ne is említsük, koncentráljunk most a svéd helyzetre!

már nem is emlékszem pontosan, hogy miként kezdődött a biztosítási jogviszonyom, de valahogy összemosódik a sztori a személyi és adószám igénylésével. vagy van itt munkaviszonyod, vagy pedig más jogosultság alapján kapsz lehetőséget. részleteket a försäkringskassan vagy a migrationsverket (bevándorlási hivatal) honlapján találhatsz 27 (!) idegen nyelven.

ez az írás azért született, mert szerettem volna megosztani a betegállománnyal kapcsolatos személyes tapasztalataimat.

svédországban az a felállás, hogy csak akkor kell orvoshoz menni papírért, ha betegséged okán 1 hétnél tovább kívánsz/ vagy kénytelen távolmaradni a munkától. ez magyar szemmel nézve már eleve felfoghatatlan, hogy az esetleges lógás bizalmi alapokra van helyezve, de hát lassan kezdem megszokni, hogy van olyan ország, ahol a polgárokat felnőttként kezeli az állam, melynek apparátusa inkább kiszolgálni próbálja őket mintsem szopatni.

nincs is annál jobb, mint amikor egynapos múló rosszulléted van cifrafosással és hányingerrel, netán némi lázzal kísérve, és aznap le kell menned a háziorvosodhoz, hogy igazolja a távolmaradásodat.

bezzeg a svédeknél ez úgy megy, hogy betelefonálsz a melóba, hogy “bocs főnök, szarul vagyok, nem tudok ma menni” és ennyi volt. az első napra viszont nem kapsz semmilyen kompenzációt, tehát fizetés nélküli szabadságnak minősül, ami talán meggátolja az embereket abban, hogy ezt hetente eljátszák. szerintem megéri, ha tényleg beteg vagy, hogy nem kell lerohannod a dokihoz, aki itt egyébként sem ír föl neked semmilyen gyógyszert – pláne nem antibiotikumot -, hiszen megbízik az immunrendszered teljesítőképességében és a természet szépségében.

nos az első napi fizudat bukod, utána meg az betegállományod első 2 hetére a munkáltatódtól kapod a jövedelmed 80%-át.

ha netán ennél is hosszabbra nyúlna a táppénzes időszak, akkor a 3. héttől a tb (försäkringskassan) kezd gondoskodni rólad, aki maximum egy évig a fizud 75%-át tolja neked. ennek nyilván van egy összetett feltételrendszere, melynek egyik eleme, hogy hiába írt ki a doki, ők mérlegelnek, hogy fizessenek-e vagy sem.

kapsz postán egy nyomtatványt, amit ki kell töltened; ebben részletezve, hogy mi a bajod és az mennyiben befolyásolja a munkaképeséged, hogy hol dolgozol és mennyi a béred. nekik 30 napjuk van határozatot hozni arról, hogy fizessnek-e vagy sem, ami állítólag néha likviditási gondokhoz vezethet, hiszen simán kimaradhat egy fizetés – főleg a nagy nyári szabadságok idején.

éppen úgy alakult, hogy a saját bőrömön kellett megtapasztalnom e procedúrát, és azt kell mondjam végül nagyon kellemes meglepetésben volt részem. nekem alapból jönnek a kelet-európai beidegződések, miszerint a hivataltól rettegni kell, itt most packázni fognak velem, a gyomor egyből görcsbe rándul, amikor meglátok egy levelet a postaládában, ami most többször is előfordult.

először kaptam egy levelet miután beküldtem mindent, hogy elnézést kérnek, de valószínűleg kicsit tovább fog tartani a dolog a szokásosnál, viszont a rájuk nézve kötelező 30 napot mindenképpen tartani fogják.

aztán volt itt egy kis gond, újabb levél mert a tb nem tudott kapcsolatot teremteni a munkaadómmal, így képtelen volt megállapítani a járandóságom. kértek, hogy 10 napon belül pótoljak hiányt. hívtam a melóhelyem, ahonnan másnap elküldték a kért infot a biztosítónak.

még azon a napon ebéd előtt csöngött a mobilom. az ügyintéző hívott az f-kasszából. angolul vettem föl, úgyhogy azonnal angolra váltott ő is, hogy közölje a jó hírt: megvan minden és 3 napon belül utalják a táppénzem.

engem ez a hívás két okból is sokként ért. először is nem vártam el, hogy emiatt felhívjanak, ehhez totálisan nem vagyok hozzászokva egy sóhivataltól.

ami azonban még ennél is durvább az az, hogy a mobilszámom, amit kb. egy hónappal korábban az első nyomtatványon a bankszámlaszámommal egyetemben megadtam, az technikai okokból megszűnt. az ügyintéző a régi mobilomon ért el, ami érthetetlen volt számomra, mert nem vagyok benne a telefonkönyvben.

rá is kérdeztem, hogy honnan tudta ezt az elérhetőségem. a csaj elmesélte, hogy miután nem tudott elérni az időközben megszűnt számomon előkereste a svédországba érkezésemkor benyújtott regisztrációmat, amin ez a szám szerepel, és megpróbált -sikerrel- azon elérni.

szóval ez a fajta hozzáállás egy hivatalnoktól nekem még mindig tökéletesen idegen, de nagyon is szerethető. nem tudom, hogy ezt az iskolában tanítják-e vagy simán a kultúra része, de valahogy otthon is jó lenne ezt népszerűsíteni, s akkor talán tovább élnének az emberek és kevesebbet kényszerülnének betegállományba.

az emberközpontúságot figyelembe véve egyébként hosszú távollét után nem eresztik csak úgy vissza a dolgozót a dzsungelbe, hanem van lehetőség fokozatos visszatérésre, mondjuk úgy, hogy az első héten csak 50%-ot vállalsz az orvossal egyeztetve.

ui: szeretném megnyugtatni a kedves olvasókat, hogy egészségi állapotom remek, aggodalomra semmi ok.

Hírdetés