ó, te csodás világ!
a mozi egy olyan varázslatos hely számomra, ahol másfél-két órára belefeledkezem egy teljesen más világba, átengedem magam az alkotók akaratának és megfeledkezem arról, ami odakint zajlik. a 90-es években hard core filmrajongó és mozilátogató voltam. nem volt ritka, hogy egy héten kétszer jártam filmszínházban, ami akkoriban budapesten főleg art mozikat jelentett.
egyrészt rengeteg ma már filmtörténeti mű jött ki akkoriban (pulp fiction, clerks csak hogy kettőt említsek), másrészt fiatal felnőttként be kellett habzsolnom a klasszikusokat is, hogy meglegyenek az alapok. azok nagy részét az akkor iszonyatosan menőnek számító james dean filmkölcsönzőből vettem ki, ahol törzstagságnak számítottam, mivel volt, hogy 5 vhs-t is elvittem egy héten. a pesti kulturális élet szerves részét képző kultikus hely egyébként a mai napig tartja magát a király utcában (innen is üdvözlöm a kedves tulajt, istvánt és további sikereket kívánok!)
a mozik hanyatlása
aztán felépült az első pláza, amiben volt multiplex. a sztorit innentől mindenki ismeri, röviden összefoglalva annyi történt, hogy ’96 óta gyakorlatilag a kis független mozik kihaltak egy-két kivétellel, és a cinema city letarolta a teljes pesti piacot.
a verseny hiánya odáig vezetett, hogy ma már szinte képtelenség bármilyen filmet eredeti nyelven megnézni, csupán a mom park, ahol ez még előfordulhat. mindenhol máshol maradt a magyar szinkron és az éppen futó 8 db film. meg a popcorn, a nachos és a kóla.
nekem. mint az art mozi hálózat csecsein nevelkedett elitistának már eleve szentségtörés volt a film közben zabálni, de a fenti folyamat, a dolby sorround meg a kényelem, illetve az új világban cseperedett fiatal barátnő megváltoztatta az életemet ezen a fronton is.
hollywood bukása
nem csak az életem és a preferenciáim változtak, ahogyan öregedtem, hanem az egészestés mozifilmek színvonala is. a jó öreg franciák elmentek egy kicsit az amerikai filmkészítés irányába, miközben hollywood belefúródott a földbe. no nem a bekaszált dollármilliókról van szó, hanem a művészi színvonal és a kreativitás meg az eredetiség elvesztéséről. míg régen akár hetente jöttek ki jó filmek, ma már örülök, ha egy évben van 3 jó. (régen minden jobb volt, ugye…)
a home entertainment gyors fejlődése és a fájlcserélés sem motivált már annyira a moziba járásra, ráadásul az hbo-nak köszönhetően a tényleg kreatív és mondanivalóval rendelkező filmkészítőknek új univerzum nyílt az igényes sorozatok térnerésével.
mára már 90%-ban sorozatokat nézek, ahol van idő kibontakoznia a karaktereknek, sőt akár jellemfejlődés is szóba jöhet nem beszélve arról, hogy sokkal lazábbak az idő, a formai és egyéb keretek. (néhány nagy kedvenc: six feet under, breaking bad, homeland, a híd)
szóval már annyira nem szeretek moziba járni, mert megváltozott a közeg, a közönség és az élmény; inkább otthon fogyasztom a mozgóképet.
a mozik stockholmban
azért kíváncsi voltam arra, hogy itt milyen a mozik világa, mennyiben nyújt más élményt, mint otthon, pesten. nos itt eleve nem ölte meg a pláza a normális utcaképet, és a belváros számos pontján megmaradtak a régi mozik, amik a mai napig üzemelnek. nyilván itt is a külvárosokban lévő plázák multiplexei bonyolítanak nagyobb forgalmat, de ők nem tudnak versenyezni hangulatban a kis mozikban lévő kávézókkal és légkörrel.
egyébként itt is nagyjából egy cég uralja a placcot, az svensk filmindustri, akik 17 kisebb-nagyobb mozit üzemeltetnek stockholmban.
vannak itt is elszánt magányos harcosok, mint a bio rio (a bio svédül mozit jelent), akik többek közt stand upokkal, vendéglátással, filmklubbokkal és kismamáknak/papáknak szervezett babakocsis-babás vetítésekkel próbálnak kitűnni a mezőnyből.
3 dolog, ami jobban tetszik nekem a stockholmi mozikban, mint a pestiekben
na azért itt sem fogok visszaszokni a heti rendszerességű látogatásra, de nagyon jó például, hogy eddig képesek voltak régi moziépületeket megmenteni és apró módosításokkal az eredti funkciójukban használni. nekem nagyon szomorú látvány mondjuk újpesten az árpád úton a volt alkotmány mozi épülete, ami ma egy bank vagy a fény mozi, ami meg patika.
a másik, ami számomra nagyon fontos szempont, hogy svédországban minden filmet eredeti nyelven adnak felirattal. sőt, nemcsak a mozikban, hanem a tv-ben is. ez és ennek hatása a tömegkultúrára, illetve a nyelvtudásra egy külön témakör, amibe most itt bele sem kezdek.
a legutolsó szempont pedig a büfé és a vele kapcsolatos sorbanállás. én ugye eleve nem rajongok a film alatt történő rágcsafogyasztással, de a legrosszabb az egészben, hogy az ember sorban áll a pénztárnál, hogy megvegye a jegyet, majd beál a büfébe is a sor végére, hogy meglegyen a szénhidrát és cukorbevitel is. így tuti lekési mindenki a film kezdetét, hogy pont az első kockák pörgése alatt tolja a seggét a számba miközben egy vödör takarmányt egyensúlyoz a kezében. így nem csak ő ideges és feszült a sok sorbanállástól, hanem én is.
na de nem svédországban! mert itt a bürokrácia és a fölösleges kellemetlenségek visszaszorításáért felelős minisztérium kitalálta, hogy a jegyet és a nassonlni valót egyazon helyen tudd megvásárolni.
hát nem fantasztikus? az imént említett frusztráló események mellett néhány jegypénztáros munkabérét is meg lehet spórolni ezzel a módszerrel. ezt hívják win-win szituációnak, hacsak nem egy elbocsátott mozi alkalmazott vagy….
Reblogged this on bandirepublic and commented:
a mozi…
azert azt nem mondanam, hogy magyarorszagon nehez eredeti nyelven vetitett filmet talalni. az ertekes filmeket hala egnek tovabbra is igy vetitik, nem szinkronizaljak. csak a nepbutito hulyesegek mennek magyar szinkronnal a plazakban.
(köszönöm szépen! én is üdvözöllek, onnan 🙂 )
A finn verzió: http://www.suomiblog.hu/mozi-randevu/ Én inkább maradok a torrentnél, nekem a mozi túl kényelmetlen. És különben is, már rég rászoktam én is a sorozatokra. 🙂
Kedves Bandi!
Értem az elkeseredettségedet a pesti mozikat illetően, de szerencsére elég sok artmozi megmaradt és virul is a belvárosban még.:)
Én sokszor minden héten beiktatok egy mozit a programomba és nagyrészt artmozikban adják azokat a filmeket, amik érdekelnek. Szerencsére ezeken a helyeken 90%-ban eredeti nyelven vetítenek, de például most néztem meg az új Woody filmet az Alléban feliratosan. Szóval nem olyan rossz a helyzet szerencsére, általában félház van a művészmozikban is, de sokszor azon kapom magam, hogy tele van a terem.
Természetesen ez csak Budapesten van így és a többség a nachomajszolós multiplexben szereti megnézni az új Mission Impossiblet egy 7 decis kólával a kezében.