a moziról, valamint egyablakos ügyintézés a svéd jegypénztárakban

ó, te csodás világ!

a mozi egy olyan varázslatos hely számomra, ahol másfél-két órára belefeledkezem egy teljesen más világba, átengedem magam az alkotók akaratának és megfeledkezem arról, ami odakint zajlik. a 90-es években hard core filmrajongó és mozilátogató voltam. nem volt ritka, hogy egy héten kétszer jártam filmszínházban, ami akkoriban budapesten főleg art mozikat jelentett.

a james dean és a tulaj a király utcában

egyrészt rengeteg ma már filmtörténeti mű jött ki akkoriban (pulp fiction, clerks csak hogy kettőt említsek), másrészt fiatal felnőttként be kellett habzsolnom a klasszikusokat is, hogy meglegyenek az alapok. azok nagy részét az akkor iszonyatosan menőnek számító james dean filmkölcsönzőből vettem ki, ahol törzstagságnak számítottam, mivel volt, hogy 5 vhs-t is elvittem egy héten. a pesti kulturális élet szerves részét képző kultikus hely egyébként a mai napig tartja magát a király utcában (innen is üdvözlöm a kedves tulajt, istvánt és további sikereket kívánok!)

a mozik hanyatlása

aztán felépült az első pláza, amiben volt multiplex. a sztorit innentől mindenki ismeri, röviden összefoglalva annyi történt, hogy ’96 óta gyakorlatilag a kis független mozik kihaltak egy-két kivétellel, és a cinema city letarolta a teljes pesti piacot.

újpesti alkotmány mozi

a verseny hiánya odáig vezetett, hogy ma már szinte képtelenség bármilyen filmet eredeti nyelven megnézni, csupán a mom park, ahol ez még előfordulhat. mindenhol máshol maradt a magyar szinkron és az éppen futó 8 db film. meg a popcorn, a nachos és a kóla.

nekem. mint az art mozi hálózat csecsein nevelkedett elitistának már eleve szentségtörés volt a film közben zabálni, de a fenti folyamat, a dolby sorround meg a kényelem, illetve az új világban cseperedett fiatal barátnő megváltoztatta az életemet ezen a fronton is.

hollywood bukása

nem csak az életem és a preferenciáim változtak, ahogyan öregedtem, hanem az egészestés mozifilmek színvonala is. a jó öreg franciák elmentek egy kicsit az amerikai filmkészítés irányába, miközben hollywood belefúródott a földbe. no nem a bekaszált dollármilliókról van szó, hanem a művészi színvonal és a kreativitás meg az eredetiség elvesztéséről. míg régen akár hetente jöttek ki jó filmek, ma már örülök, ha egy évben van 3 jó. (régen minden jobb volt, ugye…)

a home entertainment gyors fejlődése és a fájlcserélés sem motivált már annyira a moziba járásra, ráadásul az hbo-nak köszönhetően a tényleg kreatív és mondanivalóval rendelkező filmkészítőknek új univerzum nyílt az igényes sorozatok térnerésével.

mára már 90%-ban sorozatokat nézek, ahol van idő kibontakoznia a karaktereknek, sőt akár jellemfejlődés is szóba jöhet nem beszélve arról, hogy sokkal lazábbak az idő, a formai és egyéb keretek. (néhány nagy kedvenc: six feet under, breaking bad, homeland, a híd)

szóval már annyira nem szeretek moziba járni, mert megváltozott a közeg, a közönség és az élmény; inkább otthon fogyasztom a mozgóképet.

a mozik stockholmban

azért kíváncsi voltam arra, hogy itt milyen a mozik világa, mennyiben nyújt más élményt, mint otthon, pesten. nos itt eleve nem ölte meg a pláza a normális utcaképet, és a belváros számos pontján megmaradtak a régi mozik, amik a mai napig üzemelnek. nyilván itt is a külvárosokban lévő plázák multiplexei bonyolítanak nagyobb forgalmat, de ők nem tudnak versenyezni hangulatban a kis mozikban lévő kávézókkal és légkörrel.

egyébként itt is nagyjából egy cég uralja a placcot, az svensk filmindustri, akik 17 kisebb-nagyobb mozit üzemeltetnek stockholmban.

victoria södermalm szívében hipster kávézóval

sture mozi a puccos östermalmom

vannak itt is elszánt magányos harcosok, mint a bio rio (a bio svédül mozit jelent), akik többek közt stand upokkal, vendéglátással, filmklubbokkal és kismamáknak/papáknak szervezett babakocsis-babás vetítésekkel próbálnak kitűnni a mezőnyből.

rio filmszínház

3 dolog, ami jobban tetszik nekem a stockholmi mozikban, mint a pestiekben

na azért itt sem fogok visszaszokni a heti rendszerességű látogatásra, de nagyon jó például, hogy eddig képesek voltak régi moziépületeket megmenteni és apró módosításokkal az eredti funkciójukban használni. nekem nagyon szomorú látvány mondjuk újpesten az árpád úton a volt alkotmány mozi épülete, ami ma egy bank vagy a fény mozi, ami meg patika.

a másik, ami számomra nagyon fontos szempont, hogy svédországban minden filmet eredeti nyelven adnak felirattal. sőt, nemcsak a mozikban, hanem a tv-ben is. ez és ennek hatása a tömegkultúrára, illetve a nyelvtudásra egy külön témakör, amibe most itt bele sem kezdek.

a legutolsó szempont pedig a büfé és a vele kapcsolatos sorbanállás. én ugye eleve nem rajongok a film alatt történő rágcsafogyasztással, de a legrosszabb az egészben, hogy az ember sorban áll a pénztárnál, hogy megvegye a jegyet, majd beál a büfébe is a sor végére, hogy meglegyen a szénhidrát és cukorbevitel is. így tuti lekési mindenki a film kezdetét, hogy pont az első kockák pörgése alatt tolja a seggét a számba miközben egy vödör takarmányt egyensúlyoz a kezében. így nem csak ő ideges és feszült a sok sorbanállástól, hanem én is.

na de nem svédországban! mert itt a bürokrácia és a fölösleges kellemetlenségek visszaszorításáért felelős minisztérium kitalálta, hogy a jegyet és a nassonlni valót egyazon helyen tudd megvásárolni.

hát nem fantasztikus? az imént említett frusztráló események mellett néhány jegypénztáros munkabérét is meg lehet spórolni ezzel a módszerrel. ezt hívják win-win szituációnak, hacsak nem egy elbocsátott mozi alkalmazott vagy….

jegyek és édesség

hasonló írások film témában: itt és itt.

Reklámok