szombat reggel

a villamosmegállóban

image

Reklámok

a moziról, valamint egyablakos ügyintézés a svéd jegypénztárakban

ó, te csodás világ!

a mozi egy olyan varázslatos hely számomra, ahol másfél-két órára belefeledkezem egy teljesen más világba, átengedem magam az alkotók akaratának és megfeledkezem arról, ami odakint zajlik. a 90-es években hard core filmrajongó és mozilátogató voltam. nem volt ritka, hogy egy héten kétszer jártam filmszínházban, ami akkoriban budapesten főleg art mozikat jelentett.

james dean a király utcában

a james dean és a tulaj a király utcában

egyrészt rengeteg ma már filmtörténeti mű jött ki akkoriban (pulp fiction, clerks csak hogy kettőt említsek), másrészt fiatal felnőttként be kellett habzsolnom a klasszikusokat is, hogy meglegyenek az alapok. azok nagy részét az akkor iszonyatosan menőnek számító james dean filmkölcsönzőből vettem ki, ahol törzstagságnak számítottam, mivel volt, hogy 5 vhs-t is elvittem egy héten. a pesti kulturális élet szerves részét képző kultikus hely egyébként a mai napig tartja magát a király utcában (innen is üdvözlöm a kedves tulajt, istvánt és további sikereket kívánok!)

a mozik hanyatlása Bővebben…

hasznos reklám

korábban már találkoztam itt svédországban olyan hirdetéssel, ahol még örültem is a reklámanyagnak.

most, hogy jön az ősz és a rosszabb idő az alábbi hasznos ajándékkal szórták meg a környékünk bringás lakóit. a nyeregvédő jól jön eg harmatos reggelen vagy amikor egész éjjel esett az eső és nem szeretnél a szétázott nyeregre ülni.
20130901-111322.jpg

a kocsink abalaktörlője alá ugyanez a cég pedig törlőkendőt rakott, amiről kép nem készült, de azért kösz, hogy az autósokra is gondoltak.
20130901-111328.jpg

a kampány egyébként egy takarító cégé, akik azt kérdik a célcsoporttól, hogy miért tökölnek a takarítással, amikor inkább lehetne a városban is császkálni, amíg ők elvégzik a piszkos munkát?

a vidéki fiú esete az elektronikus recepttel

újpesti srác vagyok, de jártam már néhány helyen a világban és csak nagyon ritkán volt az, hogy olyan technikai vagy ügymeneti megoldással talákoztam, amit az én közép(kelet)-európai agyam nem bírt feldolgozni.

abban a néhány esetben viszont azonnal rámtört a keleti blokkból jövő parasztgyerek kisebbrendűség és szégyenérzete. az egyik ilyen volt, életem első találkozása az indukciós tűzhellyel 15 éve svájcban egy kölcsön pecóban. úgy kísérletezhettünk, mint a csimpánzok a laborban, de nem kaptunk kaját jutalomként, mert nem bírtuk kifigurázni, hogy csak akkor fűt a cucc, amikor az edény rajta van.

nos hasonlóan éreztem magam itt stockholmban is, amikor Bővebben…