illetéktelen vásárlás, avagy “a mi autónk”

mindig is imádtam az autókat, és az autózást úgy általában. gyerekként rengeteget utaztam apukám mellett, és hamar ráéreztem annak a korlátlan szabadságnak az ízére, amit egy kocsi birtoklása adta mobilitás tesz lehetővé. anno 17 évesen lehetett kresz-ből vizsgázni, és én úgy időzítettem, hogy a tanfolyamon már túl legyek hamar, így pár nappal a szülinapom után kezdhettem is vezetni.

az első mindig felejthetetlen: TT 05-11, később EOF-172

’92-ben hamarabb volt meg az első autóm, mint a jogosítványom. azóta mindig is volt kocsim.

autóval stockholmban

az otthoni autónkat nem hoztuk ki, úgy döntöttünk, hogy majd veszünk egyet itt. tudtam, hogy erre azért majd várni kell egy ideig, ezért lélekben már jó előre készítettem magam a tömegközlekedés örömeire. amint korábban megírtam ez ebben a városban nem annyira fájdalmas, viszont asszonnyal, babakocsival azért mégsem olyan kényelmes, mint a jól megszokott autóval a seggünk alatt.  tudom, hogy sokan képesek kocsi nélkül élni, továbbá vannak olyan városok, ahol eszembe sem jutna a saját gép, de most nem ez a helyzet.

stockholmban 2007 óta szedik a dugódíjat a belvárosba való be- és kihajtáskor (csak munkaidőben), melynek összege 300-700 forintnak megfelelő korona, illetve a parkolás sok helyen fizetős és/vagy helyhiány miatt problémás. érdekes mellékszál, hogy dugódíj bevezetését hosszas tervezés, tesztelés majd egy népszavazás (!) előzte meg. milyen bénák ezek a svédek! budapesten elég róla évekig beszélni, majd egy  rendelettel gyorsan bevezetni. hasítson az a gyorsnaszád!

szóval vannak extra költségek, bár a parkolás csak hétköznap 9-17 óra között fizetős, és a legdrágább zónában kb. 500 ft/h, ami a pest belvárosi 400-hoz képest nem vészes. ráadásul, ha beregisztrálod a rendszámod, mint helyi lakos, akkor a sárga gombot nyomva a parkolóautómatán egy iszonyat kedvezményes díj vonatkozik rád. a 95-ös benzin mai árfolyamon 470 ft (vs 415 budapesten).

otthon nem mentünk többet havi 700km-nél, ami itt 10 literes fogyasztással számolva is csupán 1000 korona. azért csupán, mert egy havi “bkv” bérlet 900 SEK – és ebből kettő kellene nekünk.

ami még a gyors beruházás mellett szólt, hogy hálisten’ rekord sebességgel munkába kell állnom jövő héten. a leendő munkahelyem pedig kb. az itteni vecsésen van. a helyszín elérése kocsival 30 perc (dugó nélkül), tömeggel 2 átszállásos hévezés és 1 óra 15 perc. a napi megspórolható időmennyiség ideális esetben 1,5 óra, melyet szívesebben töltök a családommal; sőt örömmel vállalom érte az extra költségeket.

de milyen kocsit?

egy autófilnek ez mindig kellemes probléma. már hónapokkal indulásunk előtt rágyógyultam a blocket-re, (ami az itteni expressz) és ingujjam feltűrve könyékig beletúrtam az autós hírdetésekbe. alapvetően sajnálom a sok pénzt egy kocsira, hiszen ez csak egy használati eszköz, mint a mosógép, de vannak bizonyos elvárásaim. jelen esetben a biztonság, a praktikum, a kényelem, automata váltó, alacsony értékvesztés és a vállalható üzemeltetési költségek. mindezt nem horror áron. nyilvánvaló vált tehát már az elején, hogy valamilyen kompromisszumra lesz szükség.

nem akarlak untatni az izgalmas vadászat részleteivel, de már a kezdettől fogva a kombi volvo-k voltak a célkeresztben, csak közben bekúszott néhány saab, ami a cég csődje után iszonyatos árzuhanást szenvedett el, illetve néhány japán versenyző is felütötte a fejét, de sajnos az én árkategóriámban mind elég lefingott állapotban voltak.

itt is árulnak magánszemélyek, valamint kereskedések használt autót. én otthon a magánszemélyt preferálom, mert a kereskedés 95%-ban egyenlő a visszatekert km órával és a user átbaszásával.

stockholmban néztem ilyet is, olyat is, de amit például megszívtam az egy johansson néven futó tulaj által árult kocsi volt, amiről kiderült, hogy egy visszatekert órájú romhalmaz (az egy db fotó ezt ügyesen leplezte a hirdetésben), illetve a johanssonnak nevezet úriember egy arab nepper, aki totál hülyének nézett és fölöslegesen kirángatott a városhatáron kívül.

készpénz nélkül

végül tegnap megnéztük a mi autónkat egy kereskedésben. a legenda szerint egy nagymama vitte be becserélni. van benne 209 ezer km, ami magyarországon elképzelhetetlen egy 97-es évjáratú kocsinál és végig vezetett szervízkönyv (ez végképp elképzelhetetlen). erről a 855-ös, később V70-es volvo-ról azt kell tudni, hogy itt olyan, mint nálunk a suzuki swift. ha valaki elpusztíthatatlan kocsira vágyik, akkor ezt veszi. érdekesség, hogy az itteni kultúrkörben ezek a gépek simán meg vannak hírdetve 450 ezer+ km-mel.

körbeszaglásztam a kocsit: láttam, hogy a hátsó kipufogódob rohadt, és hamarosan csereérett, valamint apró rozsdafoltok vannak a sárvédőíven. a próbakör meggyőző volt. ez itt úgy működik, hogy odaadod a jogsidat, ők meg a kocsit, aztán majd jössz, ha végeztél. nem lihegnek a nyakadba és nem próbálnak győzködni, hogy ugye milyen jól megy a verda?!

mondtam a kereskedőnek, hogy a kipufogó, stb és mi a végső ár? ő magától lealkudott 12%-ot, így hamar egymás tenyerébe csaptunk.

kezdődött az ügyintézés. a papírokat megírta a srác 15 perc alatt – ebben benne volt a kötelező biztosítás megkötése is, illetve az átírás, ami természetesen illetékmentes. a kasszához fáradtam, ahol a plasztik kártya elegáns használatával egyenlítettem a vételárat, majd örömmel távoztunk.

szeretném, ha megmondaná valaki, hogy hol van pesten olyan használt autókereskedő, ahol a kártyás fizetés normál!

egyébként nem is mondtam még: itt svédországban azon dolgoznak, hogy megszűntessék a készpénzt.

az biztos, hogy jó úton haladnak, mert én pl. az első 3 hétben 30 koronát (1000 ft) költöttem cash-ben, de azt is csak az első napokban, amikor még működtek a zsigeri reflexek otthonról. arról azonban, hogy mi a koncepció lényege, és hogyan fizethetsz kártyával a fruttiért majd egy külön bejegyzésben emlékezem meg.

most pedig már vár a kis kocsikánk az utcán, hogy beletekerjük az első örömteli kilométereket. remélem, sokáig hű társunk lesz!

Hírdetés