hurrá/baszki, van új melóm!

svéd adófizető lettem. hurrá! vagy mégsem?

bandirepublic

a megfelelő rész aláhuzandó. nos lássuk csak, melyik is a kettő közül?

lebegés

két hónapja mondtam fel az előző helyemen, ahol majd’ 6 évig gályáztam. az első 3 évben nagy reményekkel, aztán egyre csökkenő mértékű lelkesedéssel. sokat tanultam ott, begyűjtöttem számos pofont miközben egy master-t is behúztam. összességében nem panaszkodhatok.

zuhanás

a végére sajnos mégis keserű lett a szájíz, de a csalódottságomon hamar túltettem magam, mert rendkívüli módon feldobott az új, komfort zónán kívül eső élethelyzet. az akkori érzéseimet gyorsan le is jegyeztem, hogy később emlékezni tudjak az ihletett leki állapotra, amikor majd szükséegem lesz rá.

ma jött el az első alkalom, hogy újra el kellett olvasnom a magamnak írt üzenetet.

felszállás

na de ne szaladjunk ennyire előre! mi is törént a felmondás utáni 2 hónapban? letöltöttem a 45 nap felmondási időmet (mínusz a szabadság), a családommal szépen összepakoltuk a kis motyóinkat és elköltöztünk egy másik országba megnézni, mit hoz…

View original post 383 további szó

Reklámok

mennyire messze van makó stockholmtól?!

értem én a nemzetközi közgazdaságtan alapelveit. kínában nyilván kifizetődőbb összeszereltetni egy iphone-t, mint az elkényztetetett, túlfizetett nyugaton, ahol örömmel kifizetnek érte majd’ 2 kilót.

hagyma, új-zéland, ötszá’

de tegnap a közértben egy picit megakadtam. hagymát kellett venni – többek közt – és csak egy féle vörös volt, mégpedig import, a közeli (~18 000 km) új-zélandról.

már kezdem megszokni, hogy itt sok élelmiszernek horror ára van magyar viszonlatban, de az ötszáz forintos hagymánál már nem bírtam elviselni a nyomást. összeomlottam, mert még azt is nehezen tudom elképzelni, hogy ebben az esetben a magasabb ár jobb minőséggel párosul.

továbbá felmerült bennem a kérdés, hogy az otthon nagyságrendileg 100 ft/kg áron mért fincsi magyar vöröshagymát miért nem exportálják ide, ahol 5-szörös áron el lehet adni. szerintem marketingileg jobban is hangzik, hogy “makói”.

vagy csak nekem?

midsommmar, magyarul szentiván-éj

ez volt tegnap, ma pedig ebből kifolyólag kihalt az egész város, semmi nincs nyitva.

tekintettel arra, hogy svédország férfi lakossága ilyenkor hagyományosan kellő mértékben ittas állapotban egy májusfa-jellegű építmény körül ugráltáncol a fejükön virágkoszorút viselő asszonyokkal és gyermekekkel, majd epertortát meg rákot fogyaszt; érthető, hogy szükség van egy teljes napi regenerációra.

készül a hagyományos epertorta

én nagyon szerettem volna részt venni egy ilyen helyi ünnepségen, de tegnap költöztünk át az új ideiglenes lakhelyünkre, ami egy barátunk apukájának a kertes háza. (örök hála neked Pekka bácsi!)

így maradt a bőröndök logisztikázása, bár délután zavartalanul tudtuk élvezni a napsütést, és még az erdőben is sétáltunk. szóval panaszra semmi ok. hétfőn pedig kezdődik az új meló. ó!

a mi leghosszabb napunk